A világunk változik. Az is, amit megdönthetetlennek éreztünk: a sok ezer munkahelyet teremtő gyárak, az állások, a foglalkozások. Nem új keletű a dolog, hisz régen is haltak ki foglalkozások, ki emlékszik már a lámpagyújtogatóra, vagy a kerékgyártóra? Vagy épp ki emlékszik arra, hogy milyen megbecsült foglalkozás volt régen a pénztárgép és írógép műszerész, vagy épp mennyire jól jött egy szemfelszedő, egy műstoppoló? A nyomdász is ritkán hallott foglalkozás, a linoszedő, sorszedőgépkezelő viszont végképp. Pedig voltak. Megbecsült, népes szakmák voltak, ám a technika, a technológia fejlődése szép lassan kiszorította őket.

A világunk változik: megdönthetetlennek hitt óriás cégek inganak meg és biztosnak hitt munkahelyek vesznek el. Az amerikai gyáregység című, Oscar-díj esélyes film, pont ezt a folyamatot dokumentálja: az amerikai, megdönthetetlennek hitt óriás egyszerre meginog és és bezárja az ohioi gyárát, ezreket téve az utcára. Majd ugyan a helyén nyitnak a kínaiak egy üzemet, de teljesen más munkakultúrával, más közeggel szembesülnek az amerikaiak. De a legnagyobb pofon a film végén van: amikor éreztetik, bevallják, hogy teljesen mindegy, hogy a munkás kínai vagy amerikai; fekete vagy fehér, már megvannak a tervek az összes munkás lecserélésére, gépekkel való helyettesítésére.

Igen, a technikai fejlődés elveszi a munkájukat

. A robotok veszik el a munkádat. Robotok veszik el a gyerekeid munkáját.

És te csak ülsz, s nézed.

A NAT körüli vitában mindenki elment abba az irányba, hogy melyik írók kerültek be és melyek ki: igen, ez is nagy probléma. Nem az, hogy jobboldalinak hitt írók kerültek be, hanem az, hogy másodvonalbeli írók nyertek teret az élvonalbeliek rovására, miközben a nagy magyar írókra és költőkre sincs elég idő. Az a gond, hogy a NAT-ot írók agyában a pillanatnyi politikai értékek győztek a józan ész, és a jövő felett.

A NAT-nak arra kéne válaszolnia, amiről egy szó sem esett az elmúlt időkben: hogyan tudjuk felkészíteni gyermekeinket egy olyan világra, amit mi magunk sem ismerünk. Csak azt tudjuk, hogy azok a szakmák, amiket mi ismerünk, természetes módon kihalnak, a tömeggyártásban a fizikai munka feleslegessé válik. Egy olyan gyáróriást, ami ma tízezreket foglalkoztat, a robotok korában elműködtet néhány tíz, maximum néhány száz ember.

Sokak szerint ilyenkor fékezni kellene a technológiai fejlődést, s sokan a történelemben megpróbálták, de senkinek sem jött be. Persze állami támogatással olcsóbbá lehet tenni ideig-óráig az élő munkaerőt, de ahogy egyre több és jobb robotot gyártanak, úgy lesznek olcsóbbak, és előbb utóbb mindenhol és mindenütt olcsóbbak lesznek mint az ember. Ez ellen nem tehetünk semmit.

Gyermekeink olyan szakmákat fognak űzni, amik ma nem léteznek, gyermkeink gyógyíthatnak majd ma még gyógyíthatatlan betegségeket.

De azért tehetünk és tennünk is kell, hogy a gyermekeink, amennyire csak lehetséges felkészültek legyenek egy ismeretlen, erre a gyorsan változó világra. Tennünk kell azért, hogy alkalmazkodni tudjanak bármihez, ami jön. A szalagmunkások legnagyobb államában, Kínában már megértették: évtizedek óta stratégia, hogy minél képzettebb emberek kerüljenek utcára, akkor is ha nem lesznek élvonalbeli kutatók, vagy mérnökök. A céljuk az, hogy mindenki fel legyen készülve egy rohamosan változó világra.

El kell engedni a kézzel írást, akármennyire is fáj, és ez tapasztalat: szeretek kézzel írni, de egyre kevésbé van rá szükségem, sőt: kevésbé engedhetem meg magamnak.

Vissza kell szorítani a puszta lexikális tudást, viszont alapvető készségé kell tenni az információ keresést és a kritikai gondolkodást. El kell engedni a nagyon távoli múlt irodalmának és történelmének részletes ismertetését, el kell engedni a bemagolt évszámokat, viszont hangsúlyt kell fektetni az érvelésre, a komplex gondolkodásra, az interdiszciplináris - tudományok közti - logika kifejlődésére. Minden tantárgynak hangsúlyt kell fektetni az alkalmazhatóságra: a matematikának a pénzügyi ismeretekre, a történelemnek az állampolgári jogokra, a biológiának az alapvető járvány és közegészségügyi kérdésekre - mint a védőoltások szerepe! - , a fizikának a hétköznapi jelenségekre, mint a gyorshajtás és következményei, vagy a repülőgépek kondenzcsíkja (bármennyire is fura, de az nem permet!). Egyszóval általános hangsúlyt kell fektetni a hiszékenység, a fake news elleni védelemre.

A NAT-ban kellene szerepelnie - ha már ilyen vállalkozó fókuszú világot építünk - vállalkozási és céges alapismereteknek. Hogy a gyermekeink készség szinten tudják mi a részvénytársaság, mi a káefté. A gyermekeinket fel kell készíteni a szabadabb világ nagyobb kockázataira, fel kell vérteznünk őket a készséggel, hogy különbséget tegyenek kényszervállalkozó és egyéni vállalkozó között.

Visszaolvasva - ez inkább tűnik paradigma váltásnak, mint NAT kritikának. És tényleg: nem egyszerűen toldozni és foldozni kellene a NAT-ot hanem gyökeresen átírni. Nem szégyen tanulni a jobbaktól, legyenek azok keleten, vagy nyugaton. de nem szabad elmenni egy ilyen heted rangú vitába, amikor sokkal fontosabb dolgunk is lenne a Nemzeti Alaptantervvel (és Hazánk jövőjével) kapcsolatban.