Amikor 2019. május 29-én a Viking Sigyn összeütközött, s a víz alá nyomta a Hableány nevű városnéző hajót, nem csak az elmúlt évtizedek legsúlyosabb dunai katasztrófája történt, de kis híján elsüllyedt a dunai hajózás biztonságába vetett bizalom is.
A vizsgálat kisebb döccenőkkel ugyan, de sorban szállítja a vizsgálati eredményeket: jelen állás szerint a Viking hajó kapitánya nem volt a helyén, nem figyelte a radart és a forgalmat sem, a hajó gyakorlatilag elszabadulva, magára hagyva, kegyelmet nem ismerve, a hajózási szabályokat megszegve rohanta le a minimális személyzettel hajózó Hableányt.
De az ügynek nem szabad itt megállnia. A 28 áldozat - köztük a hajó magyar kapitánya és matróza - kötelez minket arra, hogy a vizsgálat tanulságait levonva, tegyünk azért, hogy még egyszer ilyen katasztrófa ne ismétlődhessen meg. Különösen, hogy -- bár erre vonatkozó adatok még nincsenek, de szemre legalábbis -- ugyan úgy rohangásznak a folyó budapesti szakaszán a nagy szálloda- és a hozzájuk képest kicsi városnéző hajók, éppen ezért nem kellene megvárni, hogy a Duna legzsúfoltabb szakaszán mindennaposak legyenek az ilyen katasztrófák. Akármennyire is kínosnak érzik az illetékesek, szembe kell nézni a balesettel és változtatni kell a szabályokon. Tartozunk ennyivel a Hableány áldozatainak.
A Dunáról nézve a folyó leglátványosabb városa Budapest, és erre legyünk büszkék. Azt nem kívánjuk - sőt turisztikai rémálom lenne - ha akár a dunai városnézéseket, akár a szállodahajók forgalmát korlátoznánk vagy megtiltanánk. El lehet és kell érni, hogy a Dunán a legkisebb motorcsónaktól, sőt evezős kajaktól a legnagyobb szállodahajókig mindenki biztonságban elférjen. A folyó nagy és hál' istennek a huszonegyedik században minden adott a feladat megoldásához.
Egy hagyományos jól bevált módszer a révkalauz rendszer. Ez azt jelentené, hogy Budapest területére csak olyan hajó haladhat be, aminek a fedélzetén van egy olyan ember, aki az adott tengerpartot-folyószakaszt alaposan ismeri. A révkalauz a szakasz határán felszáll és az egész hajót irányítja egészen addig, amíg a hajó ki nem köt, vagy el nem hagyja a szakaszt. Nagy előnye, hogy kiépítése nem kerül milliárdokba. Ám valószínűleg nincs elég hajózási szakember, aki ismerné a Duna budapesti szakaszát, így nem jutna révkalauz a szakaszon manőverező mintegy húsz-harminc-negyven nagyobb hajóra.
Egy gyors internetes keresés, és látható, hogy nem is egy cég foglalkozik olyan rendszerek fejlesztésével és építésével, melyek lehetővé teszik a hajók valósidejű, méterpontosságú követését és irányítását. Ezek a rendszerek lehetővé teszik egy központban ülő operátornak, hogy figyelmeztesse az egymást veszélyeztető hajókat, az aktuális helyzet alapján engedélyezzen vagy tiltson manővereket, mozgásokat. Tulajdonképpen nagyon hasonló az egész a sokak által ismert légi irányítási rendszerhez, csak épp vízen, hajókkal. Ennek kiépítése nem olcsó, jó pár milliárdba kerül, de az emberélet ennyit megér.
Persze egy központi forgalomirányítás csak akkor ér valamit, ha van karja: ha a vízirendészet is kap annyi erőforrást és fejlesztést, hogy mind a személyi, mind a tárgyi feltételei adottak legyenek ahhoz, hogy perceken belül ott tudjanak lenni bármely, a szabályokat megszegő hajónál. Magyarul: több és korszerűbb motorcsónak és több vízi rendész kell.
A több vízi rendész már csak azért is kell, mert láthatóan a dunai hajók igyekszenek lazán értelmezni az előírásokat. Gondolok itt arra, hogy a hírek szerint a Hableány sem teljes személyzettel indult útnak, s ugyan ennek elhanyagolható szerepe volt a balesetben, ráadásul még megy a vita a cég és a hatóság között, hogy a minimális személyzet számának értelmezéséről: a cég szerint a hajóbizonyítványba írt számot az utasok számával kell arányosítani. A szükséges személyzet jelenlétét csak is sűrű, személyes razziákkal lehet ellenőrizni.
A lényeg, hogy létezik olyan rendszer, amiben valószínűleg időben ki lehetett volna szűrni, hogy a Viking ukrán kapitány a nem a forgalommal törődik és figyelmeztetni lehetett volna mind Jurij Csapliszkij kapitányt, mind a körülötte hajózókat a balesetveszélyre. Ezzel jó eséllyel megmentve 28 ember életét.
Biztonságosabbá kell tenni a dunai vízi közlekedést, különösen a folyó legszebb szakaszán, hogy valóban kifejezzük tiszteletünket a Hableány koreai és magyar áldozatai felé.
