Egy valamit el kell ismerni, szervezettségben a Fidesznek Magyarországon párja nincs. Akár a Békemenetet veszem, akár a választásokra való mozgósítást, akár nyilatkozat dömpinget, a párt céljainak - Viktor céljainak - megfelelően mindig példás fegyelmezettséggel hajtották végre a feladatot.

Pont ezért meglepő az, amikor a Fidesz nyilatkozat háborúba keveredik önmagával. Amikor egy nap négyféleképpen tudnak nyilatkozni, ugyan arról a dologról, legyen az egy megállapodás az EU-val, pénzügyi, vagy csak belpolitikai, közigazgatási kérdés, olyan amatőr bagázs látszatát keltették, melyeknél az is csodaszámba menne, ha egy iskola diákigazgatói posztját megszereznék, nem hogy országot tudnának irányítani. Utána persze mindenkit hibáztatnak, pedig a vihart saját maguk kavarták, hisz a derült, kék ég színén is képesek lennének elvitatkozni - vagy csak azon.

Porszemek kerültek a gépezetbe, elvtársak! Keresgélhetik ugyan őket, de meg nem találják, mert ezek bizony nem liberális ügynökök, vagy KGB-ben tanult, MSZP-s szupertitkos keleti James Bondok, akik Gyurcsány Ferenc képével alszanak, orosz vodkáról álmodva, de nem is az EU titkos elmebefolyásolójával kísérletező internacionalista-globalista hippik, ezek jóval trükkösebbek, mert csak a tükörben láthatók: ezek bizony Önök, Tisztelt Hölgyeim, és Uraim. Annyira elfelejtettek önállóan gondolkodni, annyira függnek a központi Viktor-agyuktól, az egyesített tudatuk irányítójától, hogy egyetlen nem várt kérdés, és világgá szaladnának legszívesebben. Vagy elszólják magukat. Mellébeszélnek. Hümmögnek. Próbálnak úgy tenni, mintha ott se volnának. Mindent megtesznek, csak ne lássák Önökön, azt az isten csapását, hogy Önök önállóan tudnak gondolkodni. Mindent, csak ezt a szégyent, ne.

Önöknek, a Fidesznek, ugyanaz a gyengéje, ami az erőssége: a túlközpontosított, gondolkodást kiküszöbölő, szolgai szervezet, mely ugyan egyszerű, nyílt parancsokat fegyelmezetten végrehajt, de bármilyen nem várt, vagy a várttól csak egy vesszőnyivel is különböző helyzetben már roppantul megzavarodik és összeomlik. Elvtársak, nézzenek a tükörbe, és gondolkodjanak el ezen.

Nehéz oktatási államtitkárnak lenni egy jobboldali, időnként retorikailag nemzeti, megszorításokra kényszerített Orbán-kormányban. Még nehezebb a huszonegyedik században, ahol a fiatalok jól ismerik az internetet és beszélnek élő idegen nyelveket.

A XXI. század a tudás évszázada. Egy ma születő gyerek megélheti a huszonkettedik évszázadot, meggyógyíthat egy ma gyógyíthatatlan betegséget, olyan helyekre juthat el, melyekről mi csak álmodunk, vagy olyan tudományágat művelhet, mely ma nem létezik. A XXI. század arról szól, hogy a tudás mindenkié, a tudomány közkincs. Nem a szabadalmak és titkok számától erős egy ország, egy nemzet, hanem attól, hogy hány tanult ember él ott.

Az új felsőoktatási törvény egy olyan bűn, mint a hazaárulás. A történelem úgy fogja emlegetni, mint a huszadik század elejét, mikor "kitántorgott Amerikába egymillió emberünk". Most egy egész korosztály - a frissen érettségiző fiatalok egész hada - hagyja majd el az országot és semmi sem garantálja visszatérésüket, mert aki menekül, az nem tér vissza. És ők menekülnek. Menekülnek egy infantilis ország, egy infantilis nő miatt, aki egyetlen tollvonással vette el a jövőjüket, tette értelmetlenné négy év kemény munkáját.

Rózsa, ha elfogadsz egy tanácsot, többet nem szólalsz meg. A történelem már keresztre feszített, a szülők a véredet kívánják - szó szerint és joggal. Nem szólalsz meg, mert nem tudsz válaszolni. Nem tudsz válaszolni a szülőknek, hogy milyen alapon kérdőjelezted meg és romboltad le a gyerekek munkáját, nem tudsz válaszolni a gyerekeknek, akik azt kérdezik, hogy ezért maradtam otthon, ezért tanultam, ezért mondtam le a bulikról? Nem tudsz válaszolni arra az egyszerű kérdésre sem, hogy ha a magyar egyetem nem ad oly elismert diplomát, mint a bécsi, akkor miért háromszorosa a magyar tandíj az osztráknak?

Amíg nem tudsz válaszolni Rózsa, jobb ha hallgatsz.