Pató páli helyzet: ugyan nem mondja ki a Narancsvidék Ura, de érezhető, hogy ő személy szerint rá ér a reformokra, a problémák orvoslására. Fontosabb dolga akadt: valahogy be kell csempésznie az alkotmányba, hogy milyen történelmi tettet vitt véghez, a kétharmadával megszabadítja Magyarországot az utolsó mocskától, a förtelmes 1949. évben alkotott Alkotmánytól! Mindezt olyan magabiztos kézzel intézi, hogy szárnysegédje, a Törpe Docense szerint népszavazásnak sem kell megerősítenie, mert a nép nem látja át, vagy túl jól átlátná és esetleg egy visszautasítás személyi és politikai vonzatokkal járna!

Miközben ügyesen alkotmányozási huzavonába kergetik magokat, a Narancsvidék Ura megint kapott egy újabb napot, amikor nem kell olyan rázós kérdésekre felelnie, mint "Mi lesz a frankhitelesekkel?", "Mikor lesz gazdaságpolitikánk?", "Meddig hagyja, hogy az oktatást hoffmanni rémálmok gyötörjék?" és "Mikor jelenti be a reformjait és mi lesz a csomagban?"

A napokból viszont hetek lesznek, a nyár és az ősz is elmúlt, már a tél is, és az alkotmány ürügye még kitart, de a világ nem áll meg a Magyar Köztársaság Alkotmányának a kedvéért se, sőt a Narancsvidék ura is csak a kerítésig kiskirály - még egy darabig -, és az Idő egyre jobban szorongatja Magyarországot: "Válaszolj, vagy pusztulj!"

Itt a lét a tét: Európai létünk, hogy tevékeny, szervező nemzet leszünk-e Európában, vagy csak potyautasok egy jóindulatú intézményben, akinek szava nincsen, esetleg egy-egy jobb napon ránk adják a bohóc sapkát?

Orbán Viktornak Magyarország történetében ritkán látott esélye van arra, hogy az országot felvirágoztassa és érdemeit senki se vitathassa el, mégis képtelen, mert nem látja a problémát és akkor vak, vagy nem tudja megoldani, akkor viszont csak a szája nagy, és ez esetben akaratgyenge is, mert nem tudja leváltani azokat az embereket, akiknek alkalmatlansága már rég közismert és olyan tiszta tény, mint a nap.

Napokból viszont nincs sok. Minden a legjobb úton halad, hogy Orbán tényleg beírja magát a történelembe, mint az, aki egymagában nagyobb kárt okozott és jobban visszavetette az országot, mint a 150 éves török hódoltság.

Ezzel a címmel jelent meg egy cikk a felvi.hu-n.

A kérdés nagyon aktuális, hisz alig féléve Magyarország összlakossága 10 millió alá csökkent, és ez ellen csak a mai huszonéves generáció, az Y generáció tehet valamit.

Akar. Akarunk. Nem is egyet. De nem mindegy milyen körülmények közé.

Meggyőződésem az anyaságot nem elismerni kell, és a nőket nem kell kényszeríteni szingli adóval a házasságba és a családalapításra, csak lehetőségeket kell teremteni arra, hogy családdal is élhető legyen ez az ország. El kell érni azt, hogy annyi lehetősége legyen egy fiatal nőnek, hogy a család ne ütközzön a karrierrel. És főleg nem kell, mindenféle hoffmanni hülyeségekkel megijeszteni a leendő szülőket.

Bölcsődék és óvodák kellenek a lakóterületekre és a munkahelyek mellé, meg kell oldani a valódi részmunkaidős foglalkozást, tényleges és hathatós védelem kell a szülőknek, hogy gyermekük betegeskedése miatt a munkaadójuk ne rúghassa ki őket. Nem pénzbeli segítség kell, hanem legfőképp lehetőség. A Gyes és a Gyed sosem fogja pótolni a kiesett jövedelmet, Magyarországon ma egy kereset viszont sosem lesz elég egy család fenntartására - csak kivételes embereknél, mint a politikusok.

Bölcsődék és óvodák: olyan intézmények, melyek fenntartását támogathatnák a közepes és nagy cégek, vállalkozások, hisz az ő érdekük is, hogy a közelükben legyen egy "gyerekmegőrző", ahol az anyák és/vagy apák biztonságban tudják a gyermeküket, míg dolgoznak. Ahová a szülő szükség esetén átmehet.

Kell a hathatós védelem, hogy a szülőket gyermekük betegeskedése alatt, vagy annak okán se lehessen kirúgni. Sajnos Magyarországon sokan tesznek ilyet és még nem is feltétlenül a legnagyobb vállalatok, hanem kisvállalkozások! Meg kell akadályozni, hogy a cégek kizsigereljék a szülőket.

A kisgyermekes anyák számára részmunkaidős programok kellenek. Ahogy nő a gyerek egyre többet dolgozhat a szülő: nem esik ki a rutinból, és kiegészítheti a családi kasszát, a munkáltatóknak meg nem kell egy vadonatúj embert betanítaniuk arra az egy - két évre.A fokozatosság a gyereknek is használ, hisz a közösségbe való beilleszkedés nem forgatja fel fenekestül a mindennapjait, először csak heti egy-két alkalommal van távol a megszokott családi fészektől, az anyukájától-apukájától: ennél még a játszótéren is többet tölt el futkározva.

Az én fejemben valahogy így nézne ki egy népesség ösztönző, egy családbarát program. Egy élhető ország.

Döbbenetes számok kerültek a napvilágra pár napja, nem kis huzavona után Esztergommal, pontosabban a város előző kiskirályának Meggyes Tamás gazdálkodásával kapcsolatban. Szemem egyre jobban kerekedett ki, szinte fizikai fájdalmat okoztak azok az adósság hegyek, amiket a szemtelenül a kamerába vigyorgó Meggyes, aki körmeszakadtáig ragaszkodott a hatalmához, és leváltása után megpróbálta az egészet az új, független, és országosan is példaértékű összefogással megválasztott Tétényi Éva polgármester asszony nyakába varrni.

Meggyes talán a városlakók lelkét is elzálogosította volna, ha van még egy kis ideje.

A hatalmától megrészegült kiskirály csak az utóbbi három évben körülbelül négy milliárd forintnyi adósságot testált az utódaira, és gazdálkodásának egyenes következményeként mindent felélt, azt is, még azt is ami még nem is volt a kezében. Mindezt felhatalmazás és a törvényesség látszatja nélkül, saját magában végig bízva, és nyíltan törvényt szegve, hisz a királyokat nem kötik a törvények. De szerencsére minden királyságnak egyszer vége lesz...

... de az adósság marad. És ezt a pénzt nem Meggyes fizeti vissza, de nem is két év alatt kigazdálkodható összeg. Ez hosszú tíz évekre megbélyegzi a várost és elnyomoríthatja azt. Ezt az adósságot Meggyes rajzasztalon se lévő unokái is megérezhetik - ha ugyan Esztergomban maradnak.

A legszomorúbb ebben, hogy Meggyes és a bandája, az alpolgármestere és a jegyzője, minden felelősségre vonás nélkül megússzák, lévén közalkalmazotti és köztisztviselői státuszuk megszűnt mire a szabálytalanságokra fényt derítettek. Mentességükben kétségkívül jelentős szerepe van az országos hatalomnak, mely mély hallgatásba burkolózik és ebbe kényszeríti a médiát is remélve, hogy az emberek nem veszik észre a hegyet. Rossz hírem van, észrevettük. Mint azt is, hogy ha Meggyes nem narancsos lenne, hanem vörös, kék, zöld, vagy bármilyen más színű már rég meglett volna a módja annak, hogy felelősségre vonják. Még ha csak tized ennyi lenne a hiány akkor is.

Észre vettük azt, hogy az MSZP kormányok idején mindenütt korrupciót kiáltó jelenlegi kormányfő a kisujját sem mozdítsa azért, hogy Meggyest, aki jelenleg is aktív országgyűlési képviselő, felelősségre vonjanak, pedig most is döntéshozó, most is nagy pénzekre van hatással.

Hogy is fogalmazott Rogán és Kósa? Csontvázak vannak minden szekrényben. Igazuk van, csak az a szekrény és az a csontváz narancs színű....