Miután megírtam az egy helyben topogó töketlen ellenzék történetét, kiderült, hogy  a magyar politika matadorának, vörös posztójának, vagyis Gyurcsány Ferencnek van egy terve. Olyan terv, ami nem igazán szokványos, de hát ez a magyar politikai élet, itt bevált, mindennapi megoldásokkal nem mész semmire.

Az új idők, különleges helyzetek, különleges megoldásokat követelnek, ilyen különleges - sőt talán elegáns - megoldás lehet az, hogy a pártok önállóan indulnak, önálló országos listával, de egyéni körzetekben összehangoltan indítanak jelölteket - mondhatni közösen.

Működhet?

Gyurcsány-terv: 1 az 1 (és még egy) ellen

A Gyurcsány-terv elegánsan átvágja a gordiuszi csomót, elveti az Egy Nagy Közös Listát, ezzel megkerülve egy olyan témát, amiben hónapok óta csak üzengetések vannak, előrelépés nincs. Ez kétségtelenül előrehaladás, nagy lépés Orbán leválthatósága felé.

Az is előny, hogy kevésbé osztja fel az arányokat előre, demokrácia ellenesen, mint a Botka-terv. A Nagy Egységes Lista előre lezsírozott arányai ugyanis a tárgyalások napján vélt erősorrendet betonozná be egy egész ciklusra, miközben az egész politikai palettán hintáznak fel s le a számok. Különösen igaz ez akkor, ha belegondolunk, hogy a lakosság több mint felének nyíltan kivan a töke a túlságosan átpolitizált Magyarországgal, hogy még a vízcsapból is Fidesz propaganda folyik, elege van a Jobbikból, az MSZP Gyurcsány-ellenességéből, és az Együttről, a Párbeszédről és a Momentumról csak annyit tudnak, hogy valakik pártoskodnak benne. Ha e néma tömeg ha megindul fenekestül átírja az erősorrendet, akár garázspártból is csinálhat kormányzó erőt - igaz ez utóbbi esélye körülbelül annyi, mint annak hogy most október elsején havazzon.

Viszont naiv sem vagyok, valószínűsítem, hogy a kegyetlen pártelnöki, miniszterelnök jelölti bohóckodásból ezután 106 ugyan olyan kegyetlen képviselőjelölti bohóckodás lesz. Igaz a kisebb körzetekben megfoghatóbb a népszerűség, megfoghatóbb, hogy hol ki milyen eséllyel indul. Akár a hónap végén már lehetnek helyi jelöltek, és végre elindíthatunk egy olyan kampányt, amivel megkeserítjük a trónbitorlók életét.

Már ha ugyan elfogadják a javaslatot. Mert ugyan MSZP-n belül is többen elgondolkodtak már Botka hasznán, sokan tényleg elhitték neki, hogy Gyurcsánnyal semmi sem működik. Pedig működhet, igazából még Ferivel sem kell közösködni Csak rajtuk múlik, hogy képesek-e higgadtan végig gondolni, és csekély értelmükkel rájönni, hogy ez épp úgy a saját érdekük, mint a többieké, de legfőképpen ez az ország érdeke.

Még egy veszély leselkedik a Gyurcsány-tervre: ugyan a koordinált indulás az egyéni körzetekben minimalizálja az ellenzék széttagoltságából következő szavazat vesztést, a garázspártoknak az önálló lista inkább halálos ítélet. A vörösökön és Demokratikus Koalíción kívül nincs más párt, amely tartósan a bejutási küszöb fölött lehetne, viszont együtt, egy közös választási pártban ez bőven megvalósulna - sőt a számokat összeadva akár az ellenzéki formáció legerősebb komponensei is lehetnének. Ezzel rengeteg listás szavazatot mentenének meg, még gyorsabban rohasztva a narancsot, keresztbe téve a kárpátok törpe géniuszának.

Gyurcsány Ferencnek Pápáról van egy terve. S bár sokan támadják és támadni fogják, de lássuk be, ez egy sokkal életképesebb terv, még ha nem is tökéletes mint Botka győzelmi terve - de Botka tökéletes terve sem ért semmit azonkívül hogy elvesztegettünk vele kilenc hónapot. Sokan a szemére vetik majd, hogy pont a tárgyalás előtt fogyott el a türelme, de akik ezt leírták nem néztek az órára: eljött az idő, hogy válasszunk vita és munka közt, a tétlen csodavárás és a tett közt, Orbán és Európa közt. De az igazság az, hogy azok a tárgyalások leghamarabb januárban indultak volna el, s akkor már túl késő.

Itt az ideje a tetteknek, itt az ideje a kampánynak!

Nem értem mit csodálkozik Botka azon, hogy ki akarják golyózni a miniszterelnök-jelöltségből - én csak azon csodálkozom, hogy miért vártak vele eddig? Mert ahhoz képest, hogy Szeged polgármesterének milyen jó ajánlólevelet adott a város; ahhoz képest, hogy mekkora önbizalommal, a győzelem tervével fogott az Orbán-kormány lebontásához, siralmas eredményeket ért el.

Botka párti voltam, nem tagadom, ám most úgy érzem magam, mint akit Isten megakart büntetni, ezért meghallgatta imáit.

Mert Botka 9 hónap alatt egy téglát sem bontott le az Orbán-rezsimből, ellenben sikereset szétvert minden kezdeményezést az ilyen-olyan összefogásra. Jobban szétverte a kormányváltók demokratikus gyülekezetét, mint az Orbán tehette volna, ha a lopott vagyona minden fillérét az ellenfelei lejáratására költötte volna; tálcán nyújtva Orbán Viktornak a következő kétharmadot. És az egész csak arra volt jó, hogy immár a szebb napokat látott vörösök sincsenek a kanyarban sem, és a Jobbiknak jelenleg ezerszer nagyobb esélye van arra, hogy a kormányt váltson, mint a demokratikus siserahadnak.

Ritka alkalom: egy színpadon, egyszerre minden ellenzéki pártvezető.
Csodálom hogy itt nem estek egymásnak, pedig a sajtóban sokszor kígyót-békát kiabálnak egymásra. Lehet, hogy itt rontottuk el: addig nem kellett volna leengedni őket a színpadról, amíg minden vitás kérdést nem tisztáznak, s nem írnak alá együttműködést - vagy legalábbis meg nem támadási szerződést!

A számok jól mutatják: a választók el akarják zavarni Orbánékat, ha lenne olyan demokratikus erő, mely képes erőt felmutatni. De az ellenzék egyenlőre a 2013/2014-es úton jár, miközben természetesen Botkától Karácsonyig mindenki mantrázza, hogy tanultak az előző választási kudarcból. S mantrázva megint kifutnak az időből.

Mondjuk ki: az ellenzék összességében balfaszkodik és töketlenkedik. Miért?

Tán mert is túl nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy előre meghatározzák a leendő miniszterelnök személyét. Egyedül a sokat szidott-utált DK mondta ki, hogy előbb választást kéne nyerni. Egyedül szerencsétlen Gyurcsány Ferencnek nincs miniszterelnök-jelölti címe - Botka, Karácsony, Szél Bernadett mind-mind magára aggatta a címet, gondolom időnként összejárnak és összemérik kié a nagyobb, a szebb. - Most komolyan, akármennyire is jól mutatna a kormányfő bársonyszékben, ki hiszi el, hogy a Párbeszéd (vagy bármelyik) olyan erős párt, hogy Karácsony Gergelyből (vagy akárkiből) miniszterelnök lehet? Ha nyerünk, a választás eredménye úgyis megmutatja milyen felállásban lehet majd kormányozni, majd akkor kiválasztjuk azt a személyt, aki a kormányt vezeti.

Miniszterelnök aspiránsok helyett felelős pártvezéreket szeretnék látni, ám az előbbiekkel ellentétben ilyenekből meglehetős hiány van. Mint ahogy hiány mutatkozik kompromisszumkészségből, államférfiból és bizalomból is. Mindegyikből kéne még egy kicsi.

Az is benne van, hogy a Demokratikus Koalíció az MSZP minden imája és reménye ellenére nem pusztul ki, Botka minden érve ellenére Gyurcsány az egyetlen olyan ellenzéki politikus, aki telt házas fórumot képes tartani akkor is, ha az utcára szorul ki, ergo csak tud valamit. Naivitás azt hinni, hogy egyetlen ember miatt nem szavaznának egy közös listára, ha lenne. Például ma már nekem egyáltalán nem tetszik a Botka László, akkor én se szavazzak a Nagy Közös Listára, mert bár rajta van hat név is, akinek bírom a buráját, de ez a Botka gyerek - vagy akkor se Botka, se Gyurcsány, se Karácsony, se Széll, senki a húzó nevek közül ne szerepeljen azon a listán, nyerjenek egyéniben. Ha már itt tartunk, akkor rövidre zárnám a lista vitát: javaslom minden párt írja fel a javaslatait egy papírcetlire, mondjuk mindenki maximum hatvanat (mondjuk ez néhányuknál a teljes párttagságot jelenti!) és utána közjegyző jelenlétében sorsoljuk ki sorrendben a listát alkotó hatvan embert. 

Utána végre elkezdhetnénk kampányolni, elkezdhetnénk Orbánra olvasni a bűneit? Elkezdhetnénk dolgozni végre azon, hogy a szarból visszahozzuk ezt a kampányt? Elkezdhetnénk végre valami kis esélyt megmenteni a kormányváltásból, mielőtt végleg szertefoszlik?

S arról sem felejtkezzünk el, hogy Botka kezd Orbánhoz hasonlítani, hidak építése helyett árkokat ásni. Nem múlik el úgy hét, hogy ne sértené meg az ellenzék egy részét vagy egészét. Ám ami a sértegetésnél is rosszabb: ellenzéki ügyekben mindig olyan kemény, kompromisszum képtelen módon fogalmaz, készít javaslatokat, mintha ő találta volna ki a Golf-áramlatot. Kösz, már van egy regnáló istenkomplexusosunk, több nem kell.

Ha Botka keménykedni akar, akkor lenne kivel. Érdekes módon - ellenben az ellenzéki ügyekben történő megszólalásaival - választási lelkesítő beszédeiben mégis olyan visszafogott, puha, már-már megbocsátó a regnáló hatalommal szemben. Hibákról beszél bűnök helyett; megbocsátóan szól Orbánról ítélet helyett; korrekcióról, javításról újjáépítés helyett. Pedig a valóság az, hogy a rendszernek nem hibái vannak, hanem bűnei; Orbánt tavasszal el kell ítélni; a rendszert javítani nem lehet, hanem újjá kell építeni.

Az ellenzéki oldalon belül láthatóan működik a parlamentáris demokrácia, legalábbis az ellenzéki pártok jelentős része azzal van elfoglalva, hogy leváltsák egymást. Közben láthatóan senki sem törődik azzal, hogy a kárpátok plüss géniusza, a tacskó-Horthy (copyright: Bödőcs) az ellenzék nagy erőlködése eredménye képen nem csak újra kormányt alakíthat, de kétharmadot szerezhet....

Megjegyzés: akinek nem inge, miért hordja?!

Bajnai Gordon még Magyarország miniszterelnökeként és az Európai Unió soros elnökeként 2009-ben Vietnamba látogat és megegyezik velük, hogy Magyarország a segélyhitel-program keretében 60 millió euróval támogatja egy 500 fős onkológiai kórház felépítését Dél-Vietnamban, de ezt a 60 milliót az utolsó centig magyar vállalkozóknál kell elkölteni.

Orbán Viktor még Magyarország miniszterelnökeként 2017-ben Vietnamba látogat és megegyezik velük, hogy Magyarország a segélyhitel-program keretében 60 millió euróval támogatja egy 500 fős onkológiai kórház felépítését Dél-Vietnamban.

És nem ez az egyetlen furcsaság a tegnapi hírben.

(Forrás: Saigon Online, TTXVN / VNA - Vietnam News Agency)

Először is, bár Vietnam egy olcsó ország, legalábbis olcsón termelnek nekünk karórákat, ruhaneműket, cipőt, számológépet, elektronikai eszközöket, de azért kötve hiszem, hogy 18 milliárd forintból egy komplett, 500 ágyas rák kórház építése kijönne. Összehasonlításul: a budai szuperkórház 140 milliárd fölött van, pedig még az első kapavágás sem valósult meg belőle. Tehát nem építünk  egy rákkórházat, maximum beszállunk a költségekbe nem kevés pénzzel.

Második furcsaság előtt érdemes lenne tisztázni, hogy ez ugyanaz a 60 millió euró, amit Bajnai Gordon miniszterelnök még mint az EU elnöke megígért, vagy újabb 60 millió.

Mert ha ugyan az, akkor Orbán Viktor idegen tollakkal ékeskedik. És hova tűnt a biztosíték, hogy a 60 millió végül magyar vállalkozóknál köt ki?

Ha újabb 60 millió, akkor el lett-e számoltatva Vietnam az előző támogatással? Miért nincs biztosíték, hogy a 60 milliót magyar vállalkozóknál költik el? Miért lett Orbán Viktornak hirtelen olyan fontos, hogy emelje egy távol keleti ország egészségügyi ellátását, mikor nyolc éven keresztül a magyar egészségüggyel nem tudott mit kezdeni? Tán ott tervezi eltölteni nyugdíjas napjait? 

És a másik lényeges kérdés: hogy lett Magyarország néhány tízmillió eurós segély-hitelprogramjából közel félmilliárdos program? Ugyanis a Orbán Viktor összesen 440 millió eurót ígért a magyar adófizetők pénzéből Vietnamnak.

Lehet, hogy a miniszterelnök családtagjainak, rokonainak és üzletfeleinek megy a szekér, de azért az ország nem egészen 10 milliós lakossága nem áll ennyire jól. S akkor finoman fogalmaztam.