Tulajdonképpen én örülök annak, hogy a kormány keresztülverte a törvényhozáson a civil törvényt. Nem azért, mert ne tartanám alkotmányellenesnek, diszkriminatívnek, vagy civil szerveződések gátlójának. Mert igazából az. Sőt, logikáját nézve kicsit sem különbözik attól, mint amikor a zsidókra sárga csillagot aggattak.

(fotó: népszava)

Azért örülök a civil törvénynek, mert ékes példája annak, hogy amikor csak az oktalan gyűlölet vezet, mekkora öngólokat lehet rúgni. Tudniillik jelen állás szerint ugyan januártól kvázi sárga csillagként fogják viselni a "külföldről finanszírozott" jelzőt azok a szervezetek, akik 7,2 milliónál többet kapnak évente a határon kívülről, ám ez nem csak a kormány által gyűlölt TASZ-t, vagy a Helsinki Bizottságot fogja érinteni. Januártól az is ki fog derülni, hogy "külföld" a Magyar Kormány ellenében mennyit költ a magyar szegénység felszámolására, magyar gyermekek étkeztetésére, magyar gyerek táboroztatására, a magyar természet védelmére. Mennyi külföldi pénzt kapnak alapítványokon keresztül a magyar egyetemek, a magyar egyetemisták, az egyes közép- és általános iskolák alapítványai - akik KLIK helyett fizetnek dolgokat az iskoláknak. Mennyit kapnak külföldről a szeretet szolgálatok, sőt ha itt tartunk az is ki fog derülni, hogy a FIDESZ barátai, a nagy történelmi egyházak mennyi támogatást kapnak külföldről.

Vagyis ki fog derülni mennyi pénzt nem a magyar állam költ a magyar állam feladataira.

Hozzáteszem, Orbáni szemszögből nézve is csak annyi haszna van ennek, hogy a beszűkölt tudatú, álnemzeti Fideszeseknek segít okot találni arra, hogy miért kell ezeket a civileket gyűlölni. Hisz a legtöbb magyar nem naív: pontosan tudjuk, hogy állami finanszírozáshoz csak a CÖF juthat, sőt bizonyos tevékenységekhez (például jogvédelem) jobb is, ha csak független - lásd "külföldi" - pénzekre támaszkodnak. Ellenben ez az egész piti kis jelölgetés tökéletesen kiemeli  a Habony Árpádi-i logika határait: meg sem fordult a fejükben, hogy a fentiek miatt ez a pitiáner kis vegzálás milyen gyorsan visszájára fordítható.

S ha már visszájára lehet fordítani, miért ne tegyük azt? Szabó Tímea országgyűlési képviselő asszony (Párbeszéd) már összeszedte az első adagját azoknak a s megbélyegzett szervezeteknek, akik külföldi pénzből nem közvetlen a kormányt vegzálják (amúgy teljesen jogosan), hanem olyan feladatokat látnak el, amivel immáron nyolc éve képtelen foglalkozni, amit nyolc éve képtelen megoldani az Orbán Kormány. Vagyis örülök neki, hogy végre Orbán Viktor beismeri a kudarcait.

Parragh László tévúton jár, amikor a gimnáziumokat okolja azért, mert Magyarországon hiány van bizonyos szakmákból - márpedig nagyjából ez volt az egyik mondanivalója a csütörtök délutáni nyilatkozatának. A másik az, hogy ne akarj több pénzt, mert nekik nem jut elég.

Most, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke ilyen szépen összefoglalta, hogy a magyar gazdaság esetleges megtorpanásáért mindenki más a felelős, én is összefoglalnám, hogy a magyar vállalkozók, a Kamara és Parragh László miként járulnak ehhez a helyzethez.

Kis hazánkban mindenki azt gondolja, hogy aki egy másik országban vállal munkát, azt mind a több pénz vonzza. Tagadhatatlan, hogy több pénzt keresnek, de nem azért mert a munkaadóik oly hülyék, hogy ugyanazért a munkáért többet fizetnének. Egyszerűen honfitársaink, akár a németek, az angolok, a franciák agy a törökök és a lengyelek egyszerűen értékesebb munkát végeznek ott.

Például az, hogy Magyarországon kézzel takarítják a pályaudvart kisebb értéket képvisel, mintha géppel csinálnák. Na nem csak azért mert kevesebb ember kell hozzá, hanem azért is, mert a gép kezelését már meg kell tanulni, szakértelmet igényel. A magasabb színvonal ugyanakkor lehetővé teszi, hogy kevesebben és/vagy alaposabban takarítsák a pályaudvart, az utcát, a teret. Ezért természetesen a vállalkozó is jobban a zsebébe nyúl és jobban megfizeti azt, aki a seprő mellett a takarítógépet is tudja kezelni.

Nem a gimnázium szívja el a gyerekeket a szakképzésből, csak lehetőséget kínál nekik arra, hogy a munkájukat magasabb színvonalon végezzék. Ez a lehetőség mindenkinek jár: a szakképzés - és a Kamara - hibája hogy képtelen érettségi utáni magasabb szakképzés kialakítására. Úgy látszik a Kamara vezetőinek túl nagy falat egy érettségi(zett).

Az is a Kamara hibája, hogy képtelen rávenni a tagjait, hogy a nyolcvanas - kilencvenes évek színvonalát végre elhagyva a magasabb értékű munka felé forduljanak, képtelenek olyan értékű munkát biztosítani a magyar munkavállalónak, hogy az itthon maradjon. Pedig magasabb értékű munkáért a vállalkozó is többet kap, és ugyan többet fizet ki a dolgozóknak, de a zsebében is több marad.

Parragh László jobban tette volna, ha hallgat. Igaz, ha elmondja mindazt, amit én összehordtam az elmúlt öt percben e díszes olvasótábor körében, akkor a kezdőmondat első negyedénél a Fidesz éles kardokkal kapja szét - az egész Kamarát kötelező tagdíjakkal, sikkasztással és mindennel együtt.