Kicsit meglepő, hogy közvetlenül egy megakadályozott népszavazás után, személyesen Orbán Viktor kezdeményez egy másikat. A magyarázat a tisztelt Miniszterelnökünk lelki világában van.

Orbán Viktor nem szereti a nagy népszavazásokat. Nála egy választás vagy közvetlen kockázat nélküli, vagy előre lefutott. De a legjobb, ha mindkettő egyszerre: egy olyan népszavazás, aminek eredményét előre ismeri mégsincs semmi tétje.

Orbánt nem érdekli, hogy Brüsszel mennyi menekült, migráns, idegen befogadását kéri tőlünk, hidegen hagyja hogy egy, tíz vagy ezer ember fog érkezni Magyarországra. Sőt! Van az a pénz, miért saját maga menne ki értük. A miniszterelnököt ebből az egészből csak annyi érdekli, hogy talált egy olcsó témát, amit egyszerű pragmatikusan nézni és előre borítékolható az emberek véleménye. Épp ezért tette a bevándorlás kérdését a mindennapok részévé, holott az átlag magyar bevándorlót manapság maximum a tévében lát.

Ám Orbán Viktornál egyetlen egy szavazás sem a kérdésről szól, hanem sokkal, sokkal többről.

Már 2008-ban a vizitdíj elleni (avagy szociális, "három igenes") népszavazás sem arról szólt, hogy kell-e vizitdíj, vagy sem, hanem arról, hogy megbuktassa a kormányt. És valljuk be őszintén a teljes magyar lakosság felült neki. Orbán Viktor már 2008-ban meglátta a 2010-es, számára Kánaánt és Mennyországot jelentő kétharmados földindulást.

A népszavazással sem Brüsszel leckéztetése a célja, hisz az elmúlt években jól látható határ rajzolódott ki: Orbán mindig csak addig folytatta az egyszemélyes szabadságharcát az Unió ellen, amíg pénze nem bánta; ellenkező esetben azonnal és látványosan visszavonulót fújt.

Egyetlen célja van: addig ütni a politikai ellenfelet, míg sebezhető. Pontosan tudja, hogy abban a pillanatban, hogy ellenfelei visszavesznek az egymással való rivalizálásból, csak pont annyit, hogy kicsit jobban üssék őt, mint egymást, már vesztett. Épp ezért ha csak teheti, nem fogja engedni, hogy 2018-ra a baloldal csak egy kicsit is összeszedje magát.

Tulajdonképpen előrehozott választásokat fog ősszel tartani. Ha nyer, akkor 2018-ig biztosan bevándorlózni fog. Ez lesz az aduásza. Olyan mondatokat fog mondani, hogy

Igen az oktatással vannak problémák, de én legalább nem engedtem letelepedni a migránsokat.

Viszont ha veszt, akkor sem fog lemondani. 2018-ig semmiképp. De legalább lenne miért izgulni.

Próbáltam poénosan felfogni, de igazából ebben nincs semmi poénos. Inkább aggasztó.

Aggasztó, hogy az eseményeknek egy oldala van: Orbán megijedt. A Miniszterelnök úr egyszerűen félti a majdnem kétharmadát és olyan törékenynek látja, hogy egyetlen pofontól - a népszavazás borítékolható
eredményétől - apró cserepekre fog hullni.

Hogy mitől ijedt meg? Az ellenzéktől nem hiszem, hisz a hatfelé forgácsolódott ellenzék - MSZP-től a JOBBIK-ig még a cipőfűzőjét sem találja meg segítség nélkül.

A rettegés tanúi.

Talán Simicskától ijedt meg? Akkor miért nem a Lánchíd rádiót foglalózza le?

Igazából ennek nincs oka. Orbán fél, mert tudja, tetteit igazából nem védheti sem ember, sem Isten színe előtt. Orbán fél, mert bár ő aggatta a nemzeti jelzőt mindenre, a közhivataltól a trafikig, ám tettei egyáltalán nem szolgálják sem az ország, sem a magyar nemzet érdekeit, csakis a narancssárga zsebekét.

A Miniszterelnök úr félelme és ijedtsége immár átragadt a környezetére is. Mindenki félti a zsebeit, mindenki fél a bukástól, mindenki fél attól hogy egyszer el kell számolni a tetteikkel, hogy vége lesz a duhaj dzsentri létnek, a következmények nélküli világnak.

Rettegnek.

Pedig nincs mitől. Uraim, ez csak egy kérdés. Egy kellemetlen este, ami megszabadítja Önöket egy káros döntés hatásaitól. Ez még nem a 2018-as választás.

Még nem ment Simicska Gyurcsányhoz, még nem szövetkeztek a tanárokkal.

De megtörténhet. Meg is fog. Nem holnap, nem kamerák előtt, de megtörténhet.

És aki most ennyire fél és retteg, hogy már egy pofon, egy botlás, egy sóhaj vagy kérdés súlyát sem bírja el, mihez kezd akkor, mikor az igazi rémálma bekövetkezik?

Tisztel Miniszterelnök úr! Hagy idézzek most én egy Dakota közmondást:

Az erős ember is kap pofont a kocsmában, de ő kibírja.

Hát ideje megtudni, mennyire erős az a Fidesz majdnem kétharmad. Kibír-e egy pofont.

Friss jelentések szerint békésen sétáló kopaszokat tereltek erőszakos MSZP-s képviselők a Nemzeti Választási Iroda bejáratához, ahol azóta is lökdösődnek velük és inzultálják a békés állampolgárokat! A rendőrség tehetetlen, pedig a kopaszok már bejelentést is tettek, de mind a 10 kétajtós szekrényt sakkban tartja a 3 erőszakos képviselő. Egyes források szerint tettlegességre is sor kerülhet.

Az ártatlan, békés, ám kopasz tagbaszakadtak védelmére riasztották a TEK-et, de a kommandó tagjai állítólag megtagadták a közbeavatkozást azzal, hogy gyenge a felszerelésük. Egyikük névtelenül azt nyilatkozta: "Inkább a hadbíróság elé állok, de ezzel a felszereléssel nem lehet kiállni három ilyen elszánt, veszélyes terrorista ellen! Nekem kérem családom van! Nézzék meg, nekik meg népszavazási kezdeményezés van a kezükben!"

Most majmoljuk, vagy ne majmoljuk a bukásban lévő Nyugatot? - fogalmazódott meg bennem a kérdés, amikor végighallgattam a Horgászszövetség indokait arról, hogy miért is lenne jó ötlet a kötelező horgász oktatás az iskolákban.

Az indok persze egyszerű: az emberek nem mennek horgászni. Egyrészt egyre többet kell dolgozniuk, másrészt a horgászengedélyeket egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, mert drágák.

A Mohosz megoldása a csökkenő tagságra igazán kreatív: Holland mintára bevezetnék a közoktatásban a kötelező horgászatot. Abszurdum: lehet azért fog a gyerek megbukni, mert Kecskemét mellett nem talált olyan pocsolyát, amiben nem csak méreten aluli keszegek vannak?

Persze, most még inkább vicc az egész, egy mondat, amivel a Mohosz elnökség igyekszik a tagság felé igazolni a létjogosultságát, s a felvett pénzeket. Csakhogy Magyarországon az elmúlt hat évben túl sok ilyen abszurditás vált már valósággá.

Mert ma Magyarországon létfontosságú, hogy tudj horgászni, hisz köztudott, hogy minden lakóházra két stég jut. Magyarország a vizek országa, de tényleg. Szomorú, hogy Miskolcon a Tescoban veszik a harcsát - már aki megengedheti magának - s nem a Szinva és a Hámori-tó partján áll az egész város, hogy halat szerezzen. Komolyan, a horgászat oktatása létfontosságú nemzetérdek.

Vagyis szimpla hülyeség.

Eleve az is kérdéses, hogy a kifizetné a horgász oktatást, hisz a horgászatot nem lehet csak elméletben egy tanteremben oktatni. Egyáltalán lenne elég halas tó ebben az országban? Mert Hollandiában minden küszöb előtt van egy csatorna, Dániában minden kert végében ott az tenger, ahol lehet horgászni. De Budapesten a Duna sem alkalmas horgászatra, Kecskeméten pedig nagyítóval kell keresni egy pocsolyát, ami nagyobb mint egy méretes harcsa.

Egyre jó a Mohosz kezdeményezése: az hogy egyáltalán felmerült világosan rámutat arra, hogy milyen nyakatekert módon értelmezik a jobboldali körök az oktatás: biztosítsa a diákokat, mint szabadon felhasználható tömegbázist.

Szerintem hagyjuk a horgászatot azokra, akiket érdekel. Az oktatást pedig az apákra és nagyapákra, valamint az egyesületekre. Jól van ez így.