Hol is tartunk ma? A demokratikus oldalon kik adhatnak reményt? Hogyan kerülhettek elő amatőr politikusok a civilek tengeréből? És hol van a „szakma”? Hol vannak hiteles pártokban nevelkedett politikusok?

Ma Magyarországon bő két évtizedben lejáratódott politikai "elit" van, mely szitokszóvá tette a politikus szót. Nincsen közöttük hiteles, nagy formátumú államférfi/nő, bezzeg akad néhány hatalomtechnikus, változó létszámú vakhitű szavazótáborral. Adott egy állítólag keresztény és demokrata hatalmat birtokló zártkörű (részvény)társaság, amely se nem keresztény, se nem demokrata – legalábbis a civil erkölcsök szerint nem az. Magukhoz ragadták a hatalmat, és erősen kétséges, demokratikus választásban legyőzhetőek-e belátható időn belül. Megosztásban remekelnek, országrombolásban szintén.

Csoda-e, ha a civil társadalomból kitűnik egy-egy hős, aki nyilvánvalóan saját egzisztenciáját feláldozza, és egy ideig szűz is amíg akik megkívánták, sikeresen le nem (karakter)gyilkolják. Akadnak közöttük öngyilkos természetűek is.

Vajon mi a jobb? A jelenlegi maffia-szerű csoport hatalomban tartása, esetleg váltás az amatőrnek beállított „hősök és szüzek” segítségével? Milyen megoldás van még a jelenlegi helyzetre? Lehetséges az is, hogy egyszer csak elege lesz a tömegeknek és forradalmat csinál? És az hogyan kontrollálható?

Azt gondolom, hogy a hatalom intézményeiben, amelyek valójában működtetik az államot, kell lennie sok-sok olyan szakembernek, akikre rábízható a civil értékek szerinti működtetés, amely –úgy tűnik– az elmúlt másfél évtizedben egyre inkább hiánycikké vált a többségükben a gyors meggazdagodást előnyben részesítő szolgáink –miniszterek, államtitkárok, országgyűlési képviselők, stb.– között.

Pártjaink nem voltak képesek megújulásra. Manipulálják a választóikat, közöttük a kontraszelekció dívik. Miért ne lehetne lottóötösünk? Csak ki kellene hozzá tölteni végre legalább egy szelvényt!