Abszurdum, hogy lehet valaki olyasvalakiből is államtitkár, bebetonozott tagja a kormánynak, aki sokadjára sem képes egyetlen egy épkézláb stratégiát összehozni.

Az új felsőoktatási tervezet legnagyobb hibája, hogy pont arról nem szól, amiért Hoffmann állítólag elkezdte írni: a felsőoktatás minőségének a javításáról.

Nem találom, hogy a minden észérvet nélkülöző hallgatói létszámcsökkentés, a hallgatókról minden áron a lehető legtöbb pénzt legombolni akaró, és modern kori jobbágyságot teremtő javaslatok mögött hol van az az igazi minőség javítás.

Számomra ez nem tűnik másnak, mint a politikusok és a gazdag elit azon hadjáratának, hogy fiacskáiknak ne kelljen megvívni a harcot tehetségesebb, de szegényebb családból jövő gyerekekkel. Pont úgy, mint Indiában tette ezt a kaszt rendszer, amit az indiaiaknak első dolguk volt megszüntetni és az emlékét is kiirtani - majd száz évvel ezelőtt.

Nem látom a törvény hol szeretne garanciát nyújtani arra, hogy tehetséges emberek maradnak akadémiai pályán, nem látom a garanciát a felsőoktatási törvényben a nyugodt kutatómunkának, nem látom a kutatás - fejlesztésnek az erkölcsi, társadalmi - netán anyagi - elismerésének a módjait. Hiányoznak a kutatási alapok, hiányoznak az ösztöndíjak, hiányzik a koncepció.

Ma ott tartunk, hogy alig akad diák, aki a doktori iskolákba jelentkezne és még kevesebb az olyan ki akadémiai pályán maradna. A jobbakat mind felszívja a piac, és ha nem a legjobbak tanítanak az egyetemeken, akkor mi marad?

Változtatni akarunk a felsőoktatás minőségén? Akkor létszámok helyett felvételi követelményeket határozzunk meg! Határozzuk meg azt a tudás szintet, amire az egyetemek építhetnek! Legyenek általánosabbak és gyakorlat orientáltak az alapképzések, hogy tényleg az alapot adják meg és legyenek specializáltak a mesterképzések, mert abszurdum, hogy Magyarországon sok szakon mesterképzésben ugyan azt tanulják, mint alapképzésben.

Legyen a PhD. munkának értéke, támogassuk a kutatói életpályára készülő fiatalokat, támogassuk azokat, akik az egyetemen szeretnének marad kutatni és tanítani! Ne felesleges terminusokat vezessünk be (Kutató Tudományegyetem), hanem gyakorlati szinten tegyük könnyebbé a kutatók és a kutató egyetemi a tanárok életét.

Nem lehet pénzkivonással minőséget emelni! Nem lehet tandíjjal esélyegyenlőséget biztosítani! Nem lehet nekünk diákoknak hátat fordítani, mert tüntetünk, harcolunk és nem adjuk fel. De ha a kormány szeretné, akkor legyen egyetlen csinovnyik képző egyeteme az országnak. A többiek meg majd külföldön tanulnak és külföldön maradnak, akkor aztán majd számolhat Hoffmann tanárnő, hogy hol szúrta el, hogy miért küldött el az országból komplett korosztályokat csak azért, mert tanulni akartak!

Abszurdum, hogy Hoffmann még államtitkár lehet. Két év alatt nem tudott egy épkézláb stratégiát összehozni, csak a pénzkivonás megy. Abszurdum, hogy a Miniszterelnök még nem mondatta le, nem rúgta ki. Abszurdum, hogy félreállítanak mindenkit, aki próbálná az oktatást rendbe rakni, akinek van tapasztalata benne, mert Hoffmann-nak nincs! Vagy elhagyta!

Egyetemeket, iskolákat, MOST!

(A képet a szerző engedélyével innen bakácsoltam el: soraim.blog.hu/2011/10/23/firka111023)

Nekünk van a világon a leggyávább és leglustább kormányunk! Orbán úr, maga a világ leglustább miniszterelnöke! Azt hiszi nem vesszük észre? Olyan pozícióban van, hogy egy nap alatt többet tehetne az országért, mint más ember egy élet alatt, de maga mindig a könnyebbik utat választja. Nem a helyeset! Nem az országért dolgozik, hanem azért hogy önnek minél kevesebbet kelljen dolgozni! Nem tesz semmit, amivel magára haragíthatná mindazokat akikkel este együtt vacsorázik, inkább elárul mindenkit, elárulja a népét!

Mert könnyebb dolog mondvacsinált adókat kitalálni, sokkal nehezebb munkahelyeket teremteni. Az adók teremnek maguktól, a munkahelyekért dolgozni kell!

Maga egy lusta és gyáva alak! Nem miniszterelnöknek való! Az üldözött hajléktalanokban sokszor több tartás van, mint magában! Hogy tud a tükörbe nézni?

Nézem a közösségi oldalamat és csodálkozom mennyi ismerősöm ment ki, és kezdett élettett külföldön. Szétrajzottak és Németországtól USA-ig, Svédországtól Ausztráliáig tűnek fel a volt osztálytársak, ismerősök és jó barátok, olyan városokban melyekről nem hallottam, és komolyan keresnem kell a térképen. Csak idén vagy tíz ismerősöm távozott és kezdett új életet más országban.

Nagymamám folyton kérdezgeti, hogy hova tűntek az ismerősök, én meg unom a választ, hogy kimentek nagymama, tudod ott tudnak dolgozni, és nem veszik el a kenyerüket csak azért, hogy a gazdagoknak jobb legyen.

Mielőtt mindenki kimenne:
Munkahelyeket, MOST!