Újra és újra előkerül a téma: gyereket vagy karriert vállaljanak a nők? Ostoba kérdés, szűk látókörre vall, sőt egyszerűen mesterkélt és kikényszerített: a történelem során asszonyok generációi mutatták, hogy anyának lenni és karriert építeni egyszerre lehet, sőt kell.

A mai Orbán kabinet egy éve alatt nem nőtt a nők foglalkoztatottsága (53%), ellenben a születések száma drasztikusan esett (-10%), ami egy magát családbarátnak aposztrofáló, sőt egyenesen család mentőnek beállító kormánynak a teljes kudarc. Ugyanakkor arra is figyelmeztet a Fidesz-KDNP kérdésfeltevése egyszerűen hibás: nem azért nem születik több gyerek, mert a nők dolgoznak, hanem a létbizonytalanság veti vissza a születések számát: a bizonytalan gazdaság, a devizahitelesek bizonytalansága, a gazdaság és a munkahelyek bizonytalansága látványosan jelentkezik a drasztikusan csökkenő születés számokban.

Pedig számba lehet venni e legfontosabb intézkedéseket:

Először munkahelyek kellenek, olyanok, melyekkel nem a létfenntartás a gond, hanem olyan létbiztonságot adnak, mely elengedhetetlen a gyermek vállaláshoz.

Másodszor a kisgyermekes anyukák számára részmunkaidős állások kellenek, olyan helyek ahol akár heti 12 órában már gyakorolhatják a hivatásukat, ahol nem esnek ki a gyakorlatukból. Fokozatos munkába állást kell számukra biztosítani, hogy a gyerek növekedésével együtt lehessen bővíteni a kismama foglalkoztatását egészen a teljes munkaidőig.

Biztonság kell a gyermeket vállalók részére, hogy azért nem éri őket hátrányos megkülönböztetés a munkahelyükön, mert gyermeket vállalnak, és ezért esetleg kevesebbet tudnak dolgozni, mert a kisgyermekük mellett maradnak. Előnyössé kell tenni a részmunkaidős állásokat, egységesen beilleszteni azokat a törvényi rendszerbe, nyugdíj és egészségbiztosítási szabályokba.

Óvodák kellenek a munkahelyek mellé, ahol biztonságban tudja gyermekét a szülő amíg dolgozik, és ahová szükség esetén átmehet. Adócsökkentéssel támogatni azokat a cégeket, melyek óvodákat nyitnak alkalmazottaiknak.

A településeken támogatni kell az olyan fejlesztéseket, melyek könnyebbé teszik a kismamák hivatali ügyintézését és a közösségi közlekedésüket: alacsony padlós buszok, babakocsival járható közintézmények.

Mint látható nem százmilliárdos programokról van szó, sokkal inkább az odafigyelésről, arról, hogy a fiatal anyák érezzék, hogy nem felejtkeztünk meg róluk. Arról van szó, hogy a XXI. században ideje XXI. századi válaszokat adni a kihívásokra

A magánnyugdíjpénztárak államosításának újabb következményével kell szembenéznie a kormánynak: az emberek nem érzik biztonságban a megtakarításaikat itthon. A tartós gazdasági mélyrepülés tovább csökkentette az amúgy is alacsony lakossági megtakarításokat, és most az emberek azzal néznek szembe, hogy a kormány bármikor, egy tollvonással megszabadíthatja őket a kevéske pénzük jelentette "gondoktól".

Ennek egyenes következménye, hogy mindenki titkolni fogja a megtakarítását és aki tudja külföldre viszi. Mivel a hitelezés egyik motorja a megtakarításokból származó pénz, nagyon könnyedén forráshiány alakulhat ki, melynek egyenes következménye, hogy fejlesztések maradnak el, a gazdasági válság tovább mélyül és elhúzódik.

A bizonytalanságot tovább fokozza, hogy a kormány nyíltan konfrontálódik a multinacionális cégekkel, azokkal, akik önmagukban is a legnagyobb foglalkoztatók, és hatalmas adóbevételeket generálnak és a magyar gazdaság motorjai. A kormány rengeteg nagy céget tart bizonytalanságban a különadókkal, az ellentmondásos gazdaságpolitikájával, azzal az általános zavarral, ami - tervek híján - jellemzi a kormány gazdasági viselkedését. Ez a bizonytalanság elérte a munkavállalókat is: a nyugdíjszabályok, a kormány feszültség keltése, és a munkahelyeiken tapasztalható bizonytalanság feszültsége úrrá lesz lassan sok emberen. Általános, hogy az emberek ma bizonytalanabbnak érik munkahelyüket, mint egy éve.

A kormány számtana ezzel végleg elbukott. Az egykulcsos adó ütötte lyukat befoltoznia sosem sikerült maradéktalanul, a nyugdíjalapok államosításával együtt is pengeélen táncol a költségvetés, tehát a bizalom vesztés megállítása a kormánynak létfontosságú. Nem mintha az Orbán-kabinet erre bármilyen hajlandóságot mutatna, folytatja az elbizakodott-elvakult gazdaság politikáját. Ha nem változtat ezen, akkor nagyon hamar olyan válságba kerül az ország, mely évtizedekkel veti vissza.