NKH - CNN felvétel

Ami most alkotmányozás címén folyik, az eddigi legjobb kabaréshow - lenne ha mondjuk Szlovákiában zajlana.

Nevetséges az egész, egyrészt mert az országnak egymillió új munkahelyre és sok másra sokkal jobban szüksége lenne, mint egy új alkotmányra, hisz - szívre tett kézzel nyugodtan állíthatom - a most érvényes Alkotmányunk is betöltötte a szerepét. Az elmúlt éveket nem az Alkotmányunk tette tönkre, hanem mindenki egyetemlegesen, akinek névre szóló helye volt a Parlamentben.

Nevetséges, ahogy senkiházi képviselők felejtkeznek el a legfontosabb feladatukról, a választókörzetük képviseletéről és Törpe Vezérüket követve a narancsligetben a legelképesztőbb javaslatokat teszik, a Magyar Köztársaság átnevezésétől a vármegyék és ispánok visszaállításáig.

Nevetséges már maga a szándék is, hogy pusztán azért fogjunk egy új alkotmány megírásába, hogy Orbán Törpe Viktor neve fenn maradjon, hisz minden történelemkönyv jegyezni fogja azt a pusztítást, amit nemtörődömségével és átgondolatlanságával véghez vitt.

Nevetséges és egyben szomorú is, hogy semmi sem szent a kormányzó erőknek. Nem elégednek meg azzal, hogy az érvényes Alkotmányt ott írják át, ahol akarják, annyira él bennük a vágy, hogy hatalmukat be betonozzák, hogy újat írnak, és minden ellenvéleményt - jó szokásuk szerint - ejtve, magukra szabják az alaptörvényt, és csak azért nem írják bele, hogy Magyarország miniszterelnöke csak Orbán Viktor lehet, mert az mindenkinek szemet szúrna.

Pedig elég nyilvánvaló ez így is, minden héten van egy próbálkozás a hatalmat biztosító passzusok alkotmányba csempészésbe, legyen szó Schmidt Parlament oszlatási jogáról, vagy arról, hogy kötelező határidőt és büntetést szabnak egy kényük-kedvük szerint kinevezett bizottságnak (Költségvetési Bizottság) való megfelelésre. Mindent bevetnek, csak hogy megkerüljék a demokrácia alapját, a népakarat tiszteletét, holott őket is ez a népakarat juttatta olyan helyzetbe, hogy gyakorlatilag azt tesznek ebben az országban, amit nem szégyellnek, és ez bizony meg is látszik az országon.

Fel kellene már ébredni, és felvésni minden Kormánytagnak és képviselőnek, hogy a hatalom szolgálatot jelent, a szolgálat munkát és alázatot. Sajnos ezt módszeresen kifelejtik az alkotmány tervezetekből, pedig igazán több értelme lenne, mint az ispánok visszaállításának.

Jut eszembe, ispánok! Következő javaslat mi lesz? A nemesség rehabilitációja és visszaállítása? Grófok, bárók, hercegek? Restaurálják a Habsburg-Lotharingiai házat is, vagy felkutatják Mátyás-király utolsó élő utódját? Hídpénz? Adómentesség? Mikor kapja meg Buda az árumegállító jogot? Mikor lesznek újra mezővárosok? Mely városoknak lesz vásártartási joga? Visszaállítják a kötelező robotot is? A röghöz-kötést? A csendőrséget? A kisbírót? Visszaállítják a földesurak jogát az első éjszakára? A kilencedet? Tizedet? Kötelező templomba járást? Lovagi tornákat? Ez esetben nem gondolja Orbán Viktor és Schmidt Pál, hogy kiestek a gyakorlatból és ideje lenne gyakorolniuk a kopjatörést? A nehéz páncélzatban való lovaglás megy már? Mikor szerveződnek hátrafelé íjazó magyar lovasok, akik szabadon portyáznak Európában? Nem állítják vissza a Királyságot, netalán Fejedelemséget? És az erdélyi Gyulát? Megint fogunk királyt választani a Duna jegén? Mikor teszik kötelezővé a nyereg alatt puhított hús fogyasztását, mikor jelenik meg a bolti polcokon a lóhús, és mikor koccintunk kumisszal? Nem lenne egyszerűbb esetleg Werbőczy hármaskönyvét visszaállítani?

Nevetséges, hogy mennyi ember ad önként és dalolva tanúbizonyságot arról, hogy nem értik, nem tanulták meg sosem a történelmet, és annyi eszük sincs, hogy észrevegyék, az idő a XXII. század felé múlik és halad és nem a XII. század felé. A kérdés csak az hogy mi vele tartunk-e.

Az egész a legjobb kabaré, és jót is nevetnék, ha nem gondolnák ezt a sok hülyeséget véresen komolyan.

A munkanélküliség nem csak szörnyű, családokat, életeket tönkretevő jelenség, hanem olyan helyzet mely kezelésében az államnak aktívan szerepet kell vállalnia.

Rövid távon ez történhet közvetlen foglalkoztatással, ez a közmunkaprogram. Biztosítani kell, mind a törvényi, mind a pénzügyi feltételeket ahhoz, hogy minden embert helyben úgy lehessen átsegíteni a munkahely keresési időszakon, hogy közben dolgozik és így el tudja tartani magát és családját. Az önkormányzatoknak mindig lesznek olyan közfeladatai, melyek embert igényelnek, gyakorlatilag mindenféle képzettségű és tapasztalatú embernek tudnak ideiglenes jelleggel munkát adni, ha ehhez az állami szándék is megvan. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy a közmunkaprogram akármilyen jól is működik, csak tüneti kezelés, rövidtávú megoldás.

Hosszútávon az innovatív, a korszerű, környezetkímélő termékeket előállító és fejlesztő üzemek jelentik a megoldást. Egy fejlesztő részleget ritkán zárnak be egyik napról a másikra, és ráadásul sok szakképzett munkaerőt igényelnek, akiket jól meg is fizetnek, s akik így újabb munkahelyeket tudnak létrehozni. Az fejlesztő részlegek magyarországi létének van egy másik haszna is: az új termékek gyártása, még mielőtt tömeg cikk lenne a termék, helyben történik, még több szakképzett embernek kínálva hosszútávú stabil munkahelyet.

A környezetvédelem ugyanilyen fontos: ne Magyarországra telepítsék a máshonnan kiutált - kitiltott, elavult technológiát használó üzemeket! Ne itt fejtsék ki a környezetkárosító hatásukat. Ráadásul nem is jelentenek hosszútávú megoldást, hisz az elavult termékek piaca folyamatosan zsugorodik és pár éven belül megszűnik, s a gyár bezár. Sokkalta inkább legyen Magyarországon olyan üzem, ami a jövő termékeit fejleszti és gyártja a jelenben: magas technikai színvonalú, környezetbarát termékeket állít elő, korszerű új berendezéseket, melyek gyártása még csak most kezdődik, és egy zöldebb jövőt hoz közelebb.

Tudom, leírni egyszerűbb, mint megvalósítani, mégis ez egy olyan koncepció, mely működik, s kellő munkával valósággá tehető pár éven belül. Csak kormányzati akarat kell hozzá, és sok munka, s persze egy kis sütnivaló sem árt.

Nem titok, Magyarországnak úgy kell minden egyes munkahely, mint egy falat kenyér. Még az egyébként önfejű és sok esetben süket struccpolitikát folytató Orbán kormányzat is elismeri, hogy hiány van adófizető állampolgárokból.

Elismeri, fennen hangoztatta is még az év elején, az egymillió új munkahely programját, majd szép lassan elkezdte leépíteni, és végül mély hallgatás van a témában azóta is. Először 2014-re tolták a céldátumot; ma viszont már ott tartanak, hogy helyesebb lenne egymillió új munkanélküli programjáról beszélni, s ezt a számok is jobban alátámasztják.

Beszéljenek a számok: a kormány 2010. augusztusában hirdette meg az egymillió új munkahely programot, ekkor 3 789 400 embernek volt munkája Magyarországon. Ennél egymillióval többet szeretne a kormány, többször módosítva a saját magának szabott céldátumot, kitolva az egészet a nevetségesen messze lévő 2020-ra. A statisztikai hivatal adatai szerint februárban aktuálisan 3 776 100 embernek volt állása, ez 13 300 fővel kevesebb, a munkanélküliségi ráta pedig nyolc hónapja, a tavaly tavaszi választások óta a legrosszabb: 11,2%.

Ha időarányosan is kérem számon a kormányon az egymillió új munkahelyet, máris körülbelül 63 000 munkahely hiányzik az ígéretből. A legszomorúbb az, hogy a kormány eddigi intézkedéseiben, nyilvánosságra hozott terveiben sehol sem lehet látni azt, hogy mit akar kezdeni a kormány a jelenleg növekvő munkanélküliséggel, azon kívül, hogy még több ezer, vagy akár egymillió embert szeretne részben a tankötelezettség leszállításával, a felsőoktatás leépítésével és a rokkantak számának csökkentésével a munkanélküliek táborába juttatni.

Az Orbán csomag tervei közt sem szerepel az, hogy konkrétan hogy szeretne a kormány új munkahelyeket létrehozni, mindössze az jelenik meg, igaz ez markánsan, hogy szeretnék a statisztikailag munkaképes korúnak nevezett lakosság minél nagyobb részét a munkaerőpiacon látni. Arról, hogy ott mit kezdenek az álláskeresők millióival, a kormány táján senki sem tudja.

Mint ahogy a kormány azzal sem számol, hogy nem csak a munkanélküliek számát növeli intézkedésivel, de olyan embereket küld a munkaerőpiacra, akik munkahelyhez juttatása az átlagosnál jóval nehezebb: szakképzetlen 15 éveseket és valamilyen százalékban csökkent munkaképességűeket. A statisztika világosan mutatja, hogy a mai helyzetben a munkaerőpiac nem tud mit kezdeni a szakképzetlen és csökkent munkaképességű emberek tömegeivel, hisz szakképzett, egészséges emberek sem találnak munkát.

Millió ember óhaja hát, hogy a megszerzett "felhatalmazással" ideje lenne nem visszaélni, és komoly munkába fogni: nevetséges alkotmányozási hajcihő, hatalom bebetonozási kísérletek helyett munkahelyeket teremteni!

Elmondhatjuk az Orbán-csomag tökéletes folytatása annak a kavarásnak, koncepciótlan és meggondolatlan intézkedés halmaznak, melyet ősszel a Hoffmann Rózsa nevével fémjelezett oktatási kormányzat elkezdett. Hozzáértés nélküli kapkodás az egész.

Az általános iskolák államosítása önmagában nem oldja meg az általános oktatás  helyzetét, attól nem lesz több pénz az általános iskoláknak, ugyanakkor a helyi igények változásának a követése is sokkal nehezebb lesz egy országos bürokrácián keresztül. A nem lobbi képes vidéki általános iskolák járnak ezzel a legrosszabbul, ők egyszerűen láthatatlanok lesznek Budapestről, jobban mint most. Az általános iskolák állami kézbevétele helyett címzett támogatásokkal kéne segíteni az iskolákat és olyan pályázatokat kiírni melynek célja ezen iskolák teljes felújítása.

Az általános iskolák általános  helyzete nem különösen rózsás most sem, de sokkal egyszerűbb helyben lobbizni, mintsem az igazgatóknak kuncsorogni kelljen a volt Oktatási Minisztérium négy falát soha el nem hagyó munkatársainál. Gödöllőről talán megoldható, Békésről három napos program.

Másrészt ugyancsak az Orbán-csomag kapcsán előtérbe került tandíj. Nem vagyok tandíj ellenes, de elképzelhetetlennek tartottam, hogy Magyarországon egy választott vezető olyan hülyeségeket mondjon, mint Kósa. Aki egy kicsit tisztában van a felsőoktatással, az tudhatná, hogy a hallgatók, igenis teljes költségtérítést fizetnek, már aki fizet. Arról nem a hallgatók tehetnek, hogy Budapesten úgy látták jónak, hogy az egyetemek mindent hallgatói létszám arányosan kapjanak, így Magyarországon léphetett fel az a fura helyzet, hogy egy egyetem nem az elért tudományos eredmények alapján kap pénzt, hanem az alapján, hogy hány hallgató jár oda, vagyis a hallgatók fizetik meg a drága kísérleti berendezéseket épp úgymint az oktatásuk árát. Ezen javított annyit a korábbi kormányzat, hogy a költségtérítéseseknek nem kell a hallgatói normatíva kutatási részét megfizetni.

Magyarországnak munkahelyekre van szüksége, a foglalkoztatást nem az újabb szakképzetlen munkanélküli tömegek fogják megoldani, akik kilépnek 15 évesen az oktatási rendszerből. A foglalkoztatást nem fogja megoldani a képzett munkaerő hiánya. Ezt hiába akarja a Szélvihar-tervvel palástolni Orbán.

Sokkalta inkább azt a képet erősíti, hogy elege van abból, hogy bebizonyosodik: még az utcaseprónek is több esze van nála...

Napok óta nem fér a fejembe, és már aludni sem tudok tőle. Álmatlanul forgolódok és újra és újra végig játszom a fejemben, de az eredmény mindig ugyanaz. Ez nyugtalanít.

A miskolci srác fiatal, demokrata, ambiciózus. Harmincegy-két évesen jogi doktor, Miskolc alpolgármestere, országgyűlési képviselő. Zsiga Marcell.

Ő az a képviselő, aki két helyről vett fel költségtérítést. És ez nem fér a fejembe. Mert lássuk csak mi történhetett.

Egy. Zsiga Marcell nem tudott róla és nem olvassa a számlakivonatát. Vagy mert nem tud olvasni, vagy mert nem szokta, mind a kettő nagy hiba egy alpolgármester esetében. Ha valaki a saját számlájával oly felelőtlen, hogy havi öt percet nem szán rá, az mit tehet a város pénzével? Vajon felfogja-e mit ír alá, vagy minden papírt szignóz, esetleg félre tesz, elhány, mint a saját számlakivonatával tette? Vagy csak olyan hanyagul olvassa el, hogy fel sem tűnik neki egy laza százezres tétel? Hanyag ember az alpolgármester? Alpolgármesternek való az ilyen? Rá lehetne bízni akár csak egy lyukas garast is?

Kettő. A jogi doktorátussal rendelkező Zsiga Marcell nem hallott arról a törvényről, hogy mint országgyűlési képviselő nem vehet fel egyszerre két helyről költségtérítést. Elhiszem, hogy egy jogász sem ismerheti az összes jogszabályt, de azért minden ember tisztában van ezzel a szabállyal, aki legalább hetente egyszer néz híradót, hisz páréve olyan nagy csinnadrattával fogadta el a mélyen tisztelet Tisztelt Ház, hogy  csak a sortűz hiányzott az aláírás mellől. Másfelől lehetséges, hogy dr. Zsiga Marcell oly ügyefogyott, ügyetlen ügyvéd, hogy elkerülte mindez a figyelmét. Ebben az esetben a helyében letennék a tiszteletet sugárzó doktori címről, de nagyon gyorsan.

Harmadszor. Dr. Zsiga Marcell nem ügyefogyott és ügyetlen ügyvéd, hanem egy elegáns csaló, aki féléven keresztül jól lenyúlta a pénzt, és talán meg sem fordult a fejében, hogy valakinek ez feltűnik, az pedig pláne nem, hogy a sajtóban közzéteszik, hisz jobboldali média van. Magyarul egyszerűen hülyének nézett minket, választókat.

És most ott áll a sikeres miskolci srác, magasan kilógva a tömegből, és hebeg-habog a sajtó előtt, hisz nem tudja eldönteni melyiket jobb bevallani: ő volt a hülye, vagy csak a választókat nézte annak.