Nem írtam arról, hogy mi történik a HírTv-nél, mert az a csatorna és a tulajdonosok belügye. Az ellenzékhez meg végkép semmi köze sincs, nem a HírTv-n múlik, hogy az ellenzék meg tud-e jelenni a médiában vagy sem.

Sőt, igazából csak az ellenzéken múlik, mikor vesz saját kezébe sa közbeszéd irányítását, mikor tanulja el a régi Fidesztől, a régi Simicskától a média csinálás receptjét. S itt eljutottunk idei matránkhoz: az ellenzék képtelen bári olyat csinálni, ami meglepheti Orbánt, az ellenzék képtelen NER-en kívül gondolkodni.

Az ellenzéknek média kell, hát csináljon magának. Eleink akkor is megoldották, amikor csak állami média létezhetett szigorú propaganda követelményekkel, csak akkor szamizdatnak hívták. Ma - legalábbis törvényileg - szabadon lehet alapítani médiumot.

Ha az ellenzéknek sajtó kell, akkor csináljon magának. El lehet tanulni a Fidesztől a média csinálás fontosságát és annak művészetét: olyan politikát kell csinálni, hogy egy elkötelezett pénzember elhiggye neked, hogy lesz akkor a közönséged, hogy állami hirdetések nélkül is legalább nullszaladós lesz ez a kaland neki.

A média ugyanis pénzkérdés és ez nem is baj, jobb fokmérője a politikának bármely közvélemény kutatónál.

Valahogy az ellenzékhez nem jutott el a választási eredmény. Vagy ha eljutott, akkor... hát minimum kötözni való bolondok. Még mindig nem a kooperáció jár a fejükben, hanem azon gondolkodnak, hogyan tudnák még apróbb, még kisebb frakciókra szabdalni magukat.

Az LMP kezdte el, történetük legjobb választási eredményét interpretálták úgy, hogy két pártra is elég lesz az a a hét százalék: egy schifferista Fidesz-szatellitre, és azokra, akik valódi ellenzéki pártot akarnának. Ez utóbbiaknak igazuk volt talán, hogy a volt pártelnök a visszavonultság biztos fedezékéből vastagon kivette a részét az összefogás mentes ellenzéki szereplésből.

A sort folytatta a Jobbik, Toroczkai László lett Vazullá. Mint ahogy István korabeli elődje hitte, hogy a magyarság, az ország végét jelenti az idegen keresztyénség felvétele, a lovagi, a nyugati életmód térnyerése; pont úgy hisz Toroczkai abban, hogy a Jobbik elveszíti magát és elveszíti a magyarságot a néppártosodás útján. S pont ugyan úgy téved, hisz, a mérsékelt jobbik adhat menedéket mind azon konzervatívoknak, akiknek elegük van a nyílt gyűlöletkampányból.

Nem mellesleg az új elnök, Sneider Tamás helyében nem igazán sírnék Toroczkai után. Ásotthalom polgármesterére még nagy jövő állhat Orbán és kommunikációs szárnysegédje, Bayer Zsolt társaságban. A néppartosodás talán még nem hozott számszerű eredményt, de nem is tette tönkre a pártot, legrosszabb esetben is azt mondhatjuk, hogy a pártnak legalább annyit hozott, amennyit vitt.

A Jobbik szakadása mellesleg a néppártosodás kezdete óta várható, hisz a párt előbb vagy utóbb le kell hogy számoljon szélsőséges múltjának árnyaival. Ugyanakkor az is igaz, hogy a szakadás után a néppártos vonal lesz az, ami tényleg a jövőt jelenti.

Nem maradhat ki kedves MSZP-nk sem egy ilyen illusztris negatív felsorolásból. A párt mára teljesen elvesztette párt jellegét. Igaz, a magyar politikai múmiák gyűjteménye már nem egyszerűen szakadni szeretne, hanem - legalábbis az alkoholban tartósított, brüsszeli emigrációra kényszerített Szanyi Tibor szerint egyszerűen végleg fel kéne számolni. S amint a szólás fogalmaz: a gyerek és a részeg mindig az igazat mondja. A pártnak ez már a sokadik elvetélt kísérlete arra, hogy pártként viselkedjen, és a szociknak ez látványosan nem megy. Nem tudják elmondani, hogy mit képviselnek, kiket képviselnek és miért képviselik azt. Ilyenkor tényleg jobb felszámolni méltósággal egy pártot,mintsem további tisztújításokkal hosszabbítani a régi mamut kínokkal teli haláltusáját. Mert egyenlőre a komolyan vehető jelölteknek sincs semmi a kezükben, amivel ismét pártot tudnának csinálni ebből a gazdasági-politikai-erkölcsi válságból, amit ma Magyar Szocialista Pártnak neveznek - ám se nem szocialista, se nem párt.

Így mondhatjuk a helyzet összegzése az, hogy Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója lesz a legerősebb ellenzéki párt, pedig nem szolgált rá. Nagyon nem. A DK-t még mindig a Ferivel azonosítják, és teljes joggal. A párt inkább "langyi": van a Feri, aki erősen odamond és egymaga próbál fogást találni egy korlátlan erőforrásokkal rendelkező NER-en és vannak a többiek, akik szívesen dolgozgatnak a főnök keze alá, de képtelenek saját témát képviselni, saját témával bekerülni a sajtóba, ott maradni, képtelenek egy politikának nevezett színfóniát kitalálni, vagy épp a főnök nélkül egy látványos, közös munkát bemutatni. 

Egyszer szeretnék látni egy olyan DK rendezvényt, ahol csak annyi szerepet kap az alapító-elnök, hogy végre leírhassam: a Demokratikus Koalíció az a párt, ami túl nőtt Gyurcsány Ferencen, ami nem függ Gyurcsány Ferenctől, végre önmagban is életképes. Ám ekkor retteghet a NER csak igazán.

Vagy akkor ha az ellenzék összefog. De most őszintén, szerintetek melyik a valószínűbb? Egy teljes ellenzéki összefogás, egy Nemzeti Demokrata Párt, vagy az, hogy az DK végre túl nő az elnökén?

Így vagy úgy, de az összkép rendkívül elkeserítő. Sokan azt hiszik pártjuk annyira megnyerte a választást, hogy az eredmény két pártra is elegendő lenne. Többen - mint az LMP-s Hadházy - a beépült ügynököket, belső ellenséget keresnek, ami vagy igaz, vagy egyszerű indok a leszámoláshoz a politikai ellenfelekkel. Miközben a valódi megoldás keresői kisebbségben vannak, és azok, akik az ellenzék szavazói bázisát adnák, riasztóan nagy mértékben adják fel és költöznek külföldre.

Eddig egyedül Mellár Tamás viselkedett felelős ellenzékiként, aki a Fodor Gábor családja és üzletfelei által alkotott Liberális Párt Kft. alkalmazottja Bősz Anett és a Karácsony-féle Párbeszéd közti szakadást hidalta át azzal, hogy gesztus értékűen belépett a Párbeszéd Frakciójába. Miközben Fodor Gábor ezzel kiírta magát - remélhetőleg végleg - a demokratikus ellenzék tagjai közül, Mellár Tamás ezzel a lépéssel kiérdemelte az elmúlt hat hétben a "Demokrácia Bajnoka" címet. De ez valahogy engem nem vigasztal, gyanítom egyenlőre őt sem, téged sem.

A Facebookon terjedőben van, hogy az ellenzéki képviselőknek -- mármint annak a néhánynak, aki egyáltalán bekerült --  nem kellene átvennie a mandátumát, nem kellene elkezdenie a munkát a nemzeti Parlamentben.

Tény, hogy a kétharmad mellett pusztán biodíszletté válnak az ellenzéki képviselők, de -- mit nyernek azzal, hogy elkezdik a parlamenti munkát és mivel jár ha nem?

Legitimáció

Sokan vallják azt, hogy az ellenzék ilyen esetekben a jelenlétével legitimálja a törvényeket. Tény, hogy az ellenzék nem tud sok mindent tenni, az Alaptörvény értelmében a kétharmad és a háromharmad között nincs különbség.

Mellesleg ezért létezik még papíron KDNP: Orbán így kifelé nem egypárti kétharmadnak, hanem bizony koalíciós kormánynak adja el magát. Már ha valaki még beveszi ezt a mesét.

Ám ebből is látszik, hogy a legitimációs dolog csak mese: Orbán akkor sem hozna érvénytelen törvényeket, ha az ellenzék nem veszi át a mandátumát.

Egyeseknek pénzkérdés

Az tény, hogy nekik ez pénzkérdés. Persze ha valaki milliárdos, mint Gyurcsány Ferenc, neki ez nem számít, de a többieknek tényleg a meleget jelenti az átvett mandátum. lehet hogy tényleg fájdalmat okozna nekik visszaszokni a reggeli keléshez, a főnökökhöz, a munkához. Ám minden bizonnyal vannak olyanok, akik azért nem mennek vissza dolgozni mert tényleg nagy a pofájuk és szeretnék szabadon járatni,vagyis tényleg Parlamentbe valók.

Mellesleg én is ilyen vagyok. Mármint nem a Parlamentbe való, csak olyan, aki hangoztatja a hülye véleményét. Az eltévedt demokrata csak azért nem zár be e csúfos bukás után, mert jólesik levezetni a frusztrációimat.

Amúgy meg tiszta képmutatás elvárni azt, hogy az ellenzéki képviselők tegyék meg azt, amit mi sem merünk. Hisz mi sem hagyjuk abba a munkánkat, befizetjük az adóinkat, akkor is, ha tudjuk, hogy mind az utolsó fillérig a Fidesz költi el azokat.

A kérdezés joga

Több dologról önként és dalolva lemondana a parlamenti munkából kimaradó ellenzék, s ennek Orbán Viktor nagyon örülne. Legfontosabb, hogy lemondana a kérdezés jogáról. Lemondana arról, hogy kötelezően meghallgassa a véleményét az a néhány kormánypárti képviselő, akit büntetésből bezavarnak a terembe -- vagy eltévedtek, vagy nem találtak maguknak kint ülőhelyet? --, hogy az ellenzéki hőzöngéseket meghallgassa. Ez az egyetlen joga maradt a képviselőknek, badarság lenne erről lemondani.

A különvélemény is fontos

Ellenvéleményeket csak azok fogalmazhatnak meg, akik az Országgyűlés tagjai. Ugyan látványosan az utcán is el lehet küldeni a kormány pártot melegebb éghajlatra -- amit nyaralás címén meg is tesznek, csak sajnos visszatérnek -- ám az  utcai politika végképp nem kötelezi a kormányt semmire sem. Egyszerűen hőzöngésnek minősítik és kész.

Persze jó lenne, ha a parlamenti és az utcai különvélemény egybe esne, és végre a politikus az utca véleményét közölné odabent. Az lenne igazán látványos, ha a 64-65 képviselő szavazatát 64-65 ezer, vagy még annál is több Kossuth téri tüntető támasztaná alá. De ebben már nem tudok hinni.

Bizottsági munka

Ha már különvélemény: ha nem vagy parlamenti képviselő, akkor nem vehetsz részt bizottságokban és nem értesülhetsz ideje korán a kormány újabb őrült és piszkos ötletéről. Nem lesz különvéleményed és tiltakozni is csak azután tiltakozhatsz, hogy abból törvény lett. És ne legyen illúziód: ellenzék nélkül a bizottságokban a javaslatok csak annyi időt töltenek, míg az elnök rá nem üti a parlamenti vitára alkalmas pecsétet. Ad-abszurdum teljesen szabályosan lehet egy reggeli ötletből délutánra végrehajtható törvény.

Konlúzió

Nincs értelme arra biztatni, hogy ne vegyék át a mandátumokat, kivéve ha egyéb külső tényező is szól mellette (mint Karácsony esetében, aki nem akar Zuglóban időközi polgármesterválasztást). Az ellenzéknek ki kell használnia azt a kevés mozgásterét, lehetőségét, ami neki adatott.

És persze az sem árt, ha kamerák mutatják, hogy milyen az, amikor szembesülnek a maguk teremtette tehetetlenséggel és feszengnek, mikor a kétharmad beléjük fojt bármit.

Nem értem mit csodálkozik Botka azon, hogy ki akarják golyózni a miniszterelnök-jelöltségből - én csak azon csodálkozom, hogy miért vártak vele eddig? Mert ahhoz képest, hogy Szeged polgármesterének milyen jó ajánlólevelet adott a város; ahhoz képest, hogy mekkora önbizalommal, a győzelem tervével fogott az Orbán-kormány lebontásához, siralmas eredményeket ért el.

Botka párti voltam, nem tagadom, ám most úgy érzem magam, mint akit Isten megakart büntetni, ezért meghallgatta imáit.

Mert Botka 9 hónap alatt egy téglát sem bontott le az Orbán-rezsimből, ellenben sikereset szétvert minden kezdeményezést az ilyen-olyan összefogásra. Jobban szétverte a kormányváltók demokratikus gyülekezetét, mint az Orbán tehette volna, ha a lopott vagyona minden fillérét az ellenfelei lejáratására költötte volna; tálcán nyújtva Orbán Viktornak a következő kétharmadot. És az egész csak arra volt jó, hogy immár a szebb napokat látott vörösök sincsenek a kanyarban sem, és a Jobbiknak jelenleg ezerszer nagyobb esélye van arra, hogy a kormányt váltson, mint a demokratikus siserahadnak.

Ritka alkalom: egy színpadon, egyszerre minden ellenzéki pártvezető.
Csodálom hogy itt nem estek egymásnak, pedig a sajtóban sokszor kígyót-békát kiabálnak egymásra. Lehet, hogy itt rontottuk el: addig nem kellett volna leengedni őket a színpadról, amíg minden vitás kérdést nem tisztáznak, s nem írnak alá együttműködést - vagy legalábbis meg nem támadási szerződést!

A számok jól mutatják: a választók el akarják zavarni Orbánékat, ha lenne olyan demokratikus erő, mely képes erőt felmutatni. De az ellenzék egyenlőre a 2013/2014-es úton jár, miközben természetesen Botkától Karácsonyig mindenki mantrázza, hogy tanultak az előző választási kudarcból. S mantrázva megint kifutnak az időből.

Mondjuk ki: az ellenzék összességében balfaszkodik és töketlenkedik. Miért?

Tán mert is túl nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy előre meghatározzák a leendő miniszterelnök személyét. Egyedül a sokat szidott-utált DK mondta ki, hogy előbb választást kéne nyerni. Egyedül szerencsétlen Gyurcsány Ferencnek nincs miniszterelnök-jelölti címe - Botka, Karácsony, Szél Bernadett mind-mind magára aggatta a címet, gondolom időnként összejárnak és összemérik kié a nagyobb, a szebb. - Most komolyan, akármennyire is jól mutatna a kormányfő bársonyszékben, ki hiszi el, hogy a Párbeszéd (vagy bármelyik) olyan erős párt, hogy Karácsony Gergelyből (vagy akárkiből) miniszterelnök lehet? Ha nyerünk, a választás eredménye úgyis megmutatja milyen felállásban lehet majd kormányozni, majd akkor kiválasztjuk azt a személyt, aki a kormányt vezeti.

Miniszterelnök aspiránsok helyett felelős pártvezéreket szeretnék látni, ám az előbbiekkel ellentétben ilyenekből meglehetős hiány van. Mint ahogy hiány mutatkozik kompromisszumkészségből, államférfiból és bizalomból is. Mindegyikből kéne még egy kicsi.

Az is benne van, hogy a Demokratikus Koalíció az MSZP minden imája és reménye ellenére nem pusztul ki, Botka minden érve ellenére Gyurcsány az egyetlen olyan ellenzéki politikus, aki telt házas fórumot képes tartani akkor is, ha az utcára szorul ki, ergo csak tud valamit. Naivitás azt hinni, hogy egyetlen ember miatt nem szavaznának egy közös listára, ha lenne. Például ma már nekem egyáltalán nem tetszik a Botka László, akkor én se szavazzak a Nagy Közös Listára, mert bár rajta van hat név is, akinek bírom a buráját, de ez a Botka gyerek - vagy akkor se Botka, se Gyurcsány, se Karácsony, se Széll, senki a húzó nevek közül ne szerepeljen azon a listán, nyerjenek egyéniben. Ha már itt tartunk, akkor rövidre zárnám a lista vitát: javaslom minden párt írja fel a javaslatait egy papírcetlire, mondjuk mindenki maximum hatvanat (mondjuk ez néhányuknál a teljes párttagságot jelenti!) és utána közjegyző jelenlétében sorsoljuk ki sorrendben a listát alkotó hatvan embert. 

Utána végre elkezdhetnénk kampányolni, elkezdhetnénk Orbánra olvasni a bűneit? Elkezdhetnénk dolgozni végre azon, hogy a szarból visszahozzuk ezt a kampányt? Elkezdhetnénk végre valami kis esélyt megmenteni a kormányváltásból, mielőtt végleg szertefoszlik?

S arról sem felejtkezzünk el, hogy Botka kezd Orbánhoz hasonlítani, hidak építése helyett árkokat ásni. Nem múlik el úgy hét, hogy ne sértené meg az ellenzék egy részét vagy egészét. Ám ami a sértegetésnél is rosszabb: ellenzéki ügyekben mindig olyan kemény, kompromisszum képtelen módon fogalmaz, készít javaslatokat, mintha ő találta volna ki a Golf-áramlatot. Kösz, már van egy regnáló istenkomplexusosunk, több nem kell.

Ha Botka keménykedni akar, akkor lenne kivel. Érdekes módon - ellenben az ellenzéki ügyekben történő megszólalásaival - választási lelkesítő beszédeiben mégis olyan visszafogott, puha, már-már megbocsátó a regnáló hatalommal szemben. Hibákról beszél bűnök helyett; megbocsátóan szól Orbánról ítélet helyett; korrekcióról, javításról újjáépítés helyett. Pedig a valóság az, hogy a rendszernek nem hibái vannak, hanem bűnei; Orbánt tavasszal el kell ítélni; a rendszert javítani nem lehet, hanem újjá kell építeni.

Az ellenzéki oldalon belül láthatóan működik a parlamentáris demokrácia, legalábbis az ellenzéki pártok jelentős része azzal van elfoglalva, hogy leváltsák egymást. Közben láthatóan senki sem törődik azzal, hogy a kárpátok plüss géniusza, a tacskó-Horthy (copyright: Bödőcs) az ellenzék nagy erőlködése eredménye képen nem csak újra kormányt alakíthat, de kétharmadot szerezhet....

Megjegyzés: akinek nem inge, miért hordja?!

Baloldali publicisták, politikai elemzők és tanácsadók, sértegető és sértett politikusok, kérem egy pillanatra hagyjuk abba egymás savazását és nézzük szembe a realitásokkal:

A parlamenti többség megszerzése nem megy Gyurcsány Ferenc nélkül. A harag és indulat aktuális szintjétől függően sokan kívánják a megnevezett urat a pokolba, de lássuk be, nélküle nem könnyebb. Ha könnyebb lenne, akkor most nem vitatkoznának, hisz tömegek áramlanának az immáron hatodik éve Gyurcsány nélküli MSZP-be, de valamiért mégsem teszik.

Minden baloldali okos ember elfelejti, hogy - ex-miniszterelnök ide, ex-miniszterelnök oda -, bizony a választás legnehezebb dolga új szavazót szerezni. Annyira nehéz feladat, hogy a Fidesz évek óta nem teszi: csak arra ügyel, hogy ne veszítse el a szavazóit. Évek óta van egy masszív el nem kötelezett tábor, amin a most induló Momentum épp úgy, mint az MSZP megtudna hízni. Ám e tömeget leginkább kiábrándultak alkotják: őket visszahozni pont olyan nehéz Gyurcsánnyal, mint nélküle.

Vagyis nyerni nem, de veszteni annál többet veszíthet egy Gyurcsány nélküli összefogás: Elveszíti az egyetlen embert, aki telt-házas politikai show-t tud lenyomni, elveszít egy masszív és roppant aktív tömeget, akik a Gyurcsány hívekből áll. S nem utolsó sorban egyáltalán nem látszik kivel és mivel kompenzálnák az ellenük is nagy lendülettel kampányoló Demokratikus Koalíciót.

Az ellenfelet ugyanis nem Gyurcsány Ferencnek hívják, hanem Orbán Viktornak és Vona Gábornak

igen, tisztelt Lengyel úr, eltetszett kúrni az irányt, de nem kicsit, hanem nagyon. Gyurcsánnyal és a pártjával meg lehet és meg is kell állapodni, igaz kemény alku lesz és a DK be is fogja tartatni, de azt hiszem ebbe az MSZP sem rokkan bele. 

A megállapodás mellett szól - azon kívül, hogy a politika nem az árokásások, hanem a szövetségek és együttműködések művészete - hogy a leendő miniszterelnök-jelölt bizonyíthatja a rátermettségét. Bárki legyen is az, Gyurcsány után csak keményebb fiúk várnak rá: Orbán Viktor és Vona Gábor jobb-populista gátlástalan gépezete, valamint az újra kiépülő orosz függőség lebontása, amihez persze Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinnak is lesz egy-két keresetlen szava.

Hát akkor már inkább háromszor állapodok meg Gyurcsány Ferenccel.

Miskolc nem Budapest. Miskolcon a Magyar Szocialista Párt, a Demokratikus Koalíció és Együtt helyi szervezetei ismerik egymást, és képesek arra, hogy együttműködjenek. Budapesthez képest példamutató volt a helyihatósági választások előkészítése, a jelöltek kiválasztása. A szakmai érvek döntöttek, és az a közös cél, hogy a jelenlegi vezetést leváltsák. Erre a budapestiek képtelenek voltak.

Most mégis a budapesti Együtt veri el a port a Miskolci csapaton.

Náluk ez a demokrácia?

Én megértem, hogy az Együtt-PM budapesti gárdájának kínos dr. Pásztor Albert személye, kínos az a régi immár négy-öt éves mondat. Kínos nekik, hogy magyarázkodniuk kell, kínos nekik, hogy egy, a liberalizmust csak tankönyvekből ismerő embernek el kell magyarázni, hogy mi a különbség a rasszizmus és egyetlen, félreértett, kiragadott és számtalanszor megbánt és tisztázott mondat között. De ők ezért kapják a fizetésüket.

A két hónappal ezelőtti nagy tiltakozó akciójuk során - amikor érdekes módon hirtelen jutott ideje mind Szigetvári Viktornak, mind Karácsony Gergelynek lejönnie Miskolcra, ami első és utolsó volt a 2014-es kampányidőszakokban - kifejetették már ezt. Utána beállt egy status quo: az országos elnökség, úgyis mint Együtt-PM (így országosan),, nem támogatta a polgármester jelöltet, ezért  le is lettek takarva a párt logók a plakátokon. A helyi szervezet viszont logók nélkül, munkával, szervezetileg és erőforrásaival továbbra is támogatja. Kész, ez egy tisztességes, elfogadható, még valamelyest demokratikus megoldás is lett.

Tegnap ezt a status quo-t rúgta fel az Együtt országos elnöksége, mikor leváltotta Iván Tamás miskolci elnököt. Ami több kérdést felvet.

Egyrészt, s ez a nagyobb: miféle demokratikus párt az, ahol Budapesti központ jelöli ki, hogy kit támogathat egy helyi szervezet, egy helyi ügyben? Visszatekintve végig csak az látszik, hogy a budapestiek szerint a miskolciak, sőt a vidékiek, nem értik a demokráciát, nem értik a politikát, nem értik a liberalizmust; fogni kell a kezüket, hisz még azt sem tudják, hogy kit tudnak támogatni, ki az aki nyerhet. Egy demokratikus pártban, akinek a zászlaján a demokrácia szerepel és a jelenlegi rendszert antidemokratizmussal vádolja, hogy lehet, hogy felülről szólnak bele egy helyi ügybe? Miskolc a miskolciaké, és Iván Tamás sem nyilatkozott semmit Falus Ferencről, pedig mint ahogy a sikeres "jeges" videó - az első kampányvideó - "sikere" mutatja, bőven lehetne rajta is fogást találni. Amúgy mi lesz a következő? Pestről fogunk kapni egy listát, hogy ki az a megbízható ember, aki küldött lehet a következő kongresszuson? Kérem, ha így gondolják Budapesten, akkor azonnal jelentkezzenek át a Fideszbe.

Másrészt, hogy higgyenek az emberek egy olyan pártban, melynek vezetője már elismerte, hogy Pásztor Albert nem azonosítható a mondataival, és ő maga is belement egy status quo-ba, amit alig egy hónappal utána saját maga rúgott fel. Ráadásul pont a kampány közepén. A vezetőség megint el akarja amatőrködni a kampányt? Szigetvári Viktor, maga egyre jobban hasonlít Viktorra. Az Orbán Viktorra.

Harmadrészt Szigetvári úrnak sürgősen át kell gondolnia a stratégiáját. Azt, hogy rossz kompromisszumokat kötöttek az országgyűlési választásokon, nem úgy kell kijavítani, hogy az Együtt elszabotál és képtelen mindenféle kompromisszumra. Inkább azt kellett volna kihangsúlyozni, hogy lehet, hogy Debrecenben vagy Budapesten kútba esett az együttműködés, de Miskolcon jól működik. Igenis, tudunk tisztességes alkukat kötni.

Negyedrészt, mint egy mellékesen, milliószor ismételtem már: az hogy valaki liberális még nem feltétlenül jelenti, hogy hülye is. Arról nem is beszélve, hogy egy demokratikus vezetőnek nem az a feladata, hogy megkeresse a legnagyobb közös nevezőt, hanem hogy megemelje. Példát kell mutatnia, hogy okosabb, mint azok, akiket vezet. A politika nem a gyávák sportja. Egy politikusnak időnként igenis bele kell nyúlnia a szarba, hogy eltakarítsa az útból. Az okosabbja ezt természetesen gumikesztyűben teszi. Miskolcon pont ezt teszik.

"Mi lesz a vége? Van ennek az egésznek valami értelme?" - kérdezte tőlem több ismerősöm kedden, miután bejelentették a többször sürgetett Nagy Ellenzéki Összefogást.

Bevallom nem tudtam őszintén mosolyogni. Rengeteg idő elment egymás gáncsolásával, értelmetlen pozíció harcokkal, miközben egyedül még a csatamezőig sem tudott eljutni senki. Ez a szövetség szükségszerű volt, de nem elégséges, ezzel még nem nyert az ellenzék.

Egy biztos: rohamosan fogy az idő, mihamarabb közös nevezőt kell megalkotni, olyat, amit mindenki teljes vállszélességgel támogat. Meg kell nyerni a választásokat, nem lehet más cél. Majd utána lehet vitatkozni, hogy ki, milyen posztot szeretne, de szerintem a túlburjánzott magyar vezetésben mindenkinek meg lesz a méltó helye.

Mi lesz a vége? Őszintén, fogalmam sincs. Remélem, mindenki abbahagyja a másik gáncsolását és rájönnek, hogy egy tőrről fakadnak. Remélem, ez a kényszerházasság felnyitja a szemüket és beláttatja velük, hogy a politika nem csak a másik, mások földbedöngöléséről, hanem sokszor az együttműködésről szól. Talán ez az alkalom eldönti, hogy mennyire sikeres, vagy csak látszólagos az MSZP megújulása, és hogy feltétlen szükség van-e három balos szervezetre, vagy talán jobb volna egy, három platformmal?

De nem is az a lényeg, hogy mi lesz a vége, hanem az, hogy megnyerjük a háborút. Mert ne legyenek kétségeink, ez egy véres, idegtépő, ökölre menő háború, ahol nincsenek szabályok. Itt nem lehet hibázni - már nem. Orbán Viktor nem fog finomkodni, minden eszközt be fog vetni, hogy megint kétharmadot szerezzen, minden kerületben, véres egyéni harcot fog vívatni a jelöltekkel, totális háború lesz, akárcsak országosan. Négy év alatt feltöltötte az amúgy sem kicsi választási büdzséjét, erre mérget lehet venni.

Szóval tisztelt hölgyeim és uraim, tessék koncentrálni, Magyarországon csak most, csak Önöknek a három bűvész, két asszisztensük társaságában, védőháló és főpróba nélkül bemutatják a nagy trükköt: az együttműködést!

A Baloldalon vannak a magyar közélet legnagyobb balekjai - tulajdonképp szinte az egész baloldal Orbán minek-is-nevezzem rendszerének a balekja. Vagy esetleg valami rejtett zseni irányítja a háttérből a játékot és tökéletesítette az "ellenség összezavarása és megtévesztése" nevezetű játékot, ezt viszont kétlem.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az ellenzéki erők, az Együtt2014-PM-en kezdve a DK-n át az MSZP-ig az egyedi választókörzetekben és önkormányzati választásokon nagyon jól tudnak együttműködni. Az országos politikában viszont sokszor veszélyesebbek és hamarabb megfojtják kölcsönösen egymást, mint a FIDESZ-t.

A kutya nem az elmúlt-nyolc-évben van elásva, hanem ott hogy a magyar képviselők történelmileg elszakadnak saját kerületüktől, területüktől, sőt egyes esetben az egész valóságtól.. Országos politikában ritka az olyan politikus, aki saját érdekein kívül mást is képvisel, vagy - adj isten - más érdekeit a saját magáé elé tűzve képviselje. Ma egy politikus nem azt nézi, hogy akiket képvisel, azoknak mi az érdeke, hanem fordítva: keres egy csoportot, akiknek érdekei egybeesnek az övével. Sajnos ez mind a "jobb", mind a "bal" oldalra igaz. Történelmi hagyomány ez már minálunk.

Pedig még a bajai időközi is azt mutatja, hogy ha egyszer sikerül összefognia az ellenzéknek, csak és kizárólag látványos csalásokkal lehet megállítani őket. Talán pont ezért fájó, nagyon fájó, hogy Mesterházy inkább elveszít még egy választást, mintsem a lehető legszélesebb összefogást állítaná ki Orbán ellen. Ráadásul ha a 2014-es választásokat elveszíti, azt csak magának köszönheti, s akkor senki sem mossa le róla a politika színpadán, hogy egy igazi lúzer, egy örök vesztes. Ez estben csak egy valamiben reménykedhetünk, hogy nem rántja magával a fiatalokat, az Együtt-PM-et.

Ezzel együtt nagyon úgy néz ki, hogy mégis Gyurcsány lesz a nevető harmadik, akinek minden esélye meglehet a befutásra, egy jól eltervezett, fegyelmezetten végrehajtott lendületes kampánnyal. Kérdés, hogy bírja-e a gyűrődést - s nem járunk vele úgy, mint 2009-ben.

Pedig nem kell egyesülni, nem kell vérszerződést kötni, összeolvadni. Elég egyszerűen megállapodni a "Demokratikus Minimumban", ami szükséges a demokrácia helyreállításához és megerősítéséhez, melyhez kell a kétharmad. Utána, ha nem tudnak megegyezni, még mindig ott van az előrehozott választás lehetősége...

Mert a politikus legnagyobb erénye, ha tovább lát az orránál. Legalább két évvel...

A Magyar Szocialista Pártnak meg kell értenie, hogy már nem ő vezeti az ellenzéket, nem az egyedüli alternatívája Orbán Viktor FIDESZ-ének. Mesterházy Attilának szembe kell néznie azzal, hogy ez az MSZP nem az az MSZP, aminek a kormányrúdját - jelentkező híján rá testálták. Ezt a pártot már csak az emlékei viszik, mert elmulasztott több lehetőséget is arra, hogy megújuljon és fiatalokat vonjon be.

Nem az MSZP jelenti az ellenzéket, noha erős támasza annak, de az MSZP a formálódó ellenzéki összefogás nélkül a helyére tart: a süllyesztőbe. Az összefogás pedig nem azt jelenti hogy személyi kérdéseken vitatkozunk - ahhoz most túl korán van még. Előbb meg kell állapodni az alapokban, abban a demokratikus minimumban, amelyet a szövetség meg akar valósítani és utána kell közösen kiválasztani azokat az embereket, akik ezt hitelesen képviselni tudják. Ez a helyes sorrend.

Persze nem az első - és nem is az utolsó, hogy Mesterházy kapkod: nem tud magának elszámolni az MSZP elmúlásával. Nem sajnálom az MSZP-t: nem tudott megújulni és minden látszat ellenére a széthullása az ezredfordulón elkezdődött. Széthullásával átadja a terepet azoknak a fiataloknak, akik hitelesen képesek képviselni a baloldali eszméket, akik friss és új megoldásokat keresnek azokra a problémákra melyeket az előző generáció csak görgetett.

Szóval, ha Mesterházy meg akarja menteni az MSZP-t akkor ne jelölteken, hanem a saját emberein kéne gondolkodnia, hogy megújítsa a pártot.

Volt egyszer egy csapat fiatal, egy csapat kiábrándult és reményvesztett ember, akik azt gondolták, hogy lehet ezt a sárdobálást, amit ma Magyarországon politikának neveznek másképp is csinálni, talán még tisztességgel is. Az elindulásuk nagyon szépre sikerült, sokan bizalmat is szavaztak nekik, és bejutottak a parlamentbe. Zöldeknek nevezték magukat, de igazából sosem válaszolták meg, hogy mik is ők igazából. Az LMP nem maradt más, mint egy szervezet, amiről senki sem tudta micsoda, maximum egy zöld lámpa jutott az eszébe.

Az LMP minden ellen hevesen tudott tiltakozni, legyen az a kormány programja, vagy az ellenzéké. Tiltakoztak mindenféle besorolás ellen, ők akarják kitalálni a spanyolviaszt. Ami kevés újat - mint a nyílt és valamelyest őszinte környezetvédelmet - jelentenek a politikai szinpadon, azt sem képesek hatékonyan és hangosan, őszintén képviselni. Tiltakoznak az összefogás ellen, de csodálkoznak azon, hogy két éve beragadtak és nem képesek áttörést elérni.

A politika az összefogás művészete. A FIDESZ sikere azon múlt leginkább, hogy Orbán szemtelenül, hazug és álszent módon használta ki a többi politikai erőben lévő szakadást, miközben ő és emberi sikerrel akadályozzák meg, hogy a hívek észrevegyék a nyílt köpönyegforgatást és ezzel az Orbáni szövetség szétesését. Az LMP-nek volt esélye arra, hogy zászlós hajóvá váljon és kihasználva a FIDESZ  belső ellentéteit az demokratikus ellenzéknek a vezére legyen. Csak együtt kellett volna működnie Gyurcsánnyal, Bajnaival, az MSZP-vel, és meg kellett volna értenie, hogy az együttműködés az egyes kérdésekben nem jelenti az önállóság feladását.

A másik amit az LMP-nek meg kellett volna értenie, hogy a kampány nem két különböző válasz ugyanarra a kérdésre, hanem vita magáról a kérdésről. Ebben az LMP különösen jó lehetett volna, hisz a környezetvédelem kérdései igenis aktuálisak és igenis érdekli az embereket. Ha tudta volna képviselni ezen kérdések fontosságát nagyot lendíthetett volna a magyar politikán. Az LMP magát ugyan zöld pártként definiálta, de ennek ellenére nem képes következetesen és reálisan képviselni a környezetvédelmet.

Nincsenek új kérdéseik, nincsen összefogási hajlandóságuk, nincs elszántságuk, csak makacsan az ellenkezőjét igyekeznek szajkózni bárminek, amit meghallanak. Makacsul önállóak akarnak maradi és pont ezért lesznek pont egy a sok közül, egy szalasztott lehetőség.

Az LMP kongresszusának a döntését úgy foglalhatjuk össze: egyenesen megyünk elmúlni.

Ugyan egy mezei szarvasmarha sokkal okosabb Orbánnál, és a hasonlatért előre is bocsánatot kérek a marháktól, nem akartam őket lealacsonyítani.

Ugyanakkor a hasonlat helyes, hisz Orbánnal pontosan ez történt.Figyelmeztették, hogy jön a fal, voltak korlátok is előtte, de Orbán átugrotta - mit ugrotta áttörte azokat nemzeti kétharmados gőzerővel - és leszegett szarvakkal neki ment a falnak, melybe szépen bele is fúródott és most se előre, se hátra, ötlete semmi, csak kapálózni tud.

De minek. A Bika jobb ha megadja magát, mostantól a fal úgy sem ereszti.

Orbánnak sem belföldön, sem külföldön sincs hitele, és ez már nem az a helyzet, hogy valaha is visszaszerezhetné hitelét. Nagyot mert álmodni, de megvalósításához nem értett. Nem csak politikai, de mindenféle tekintetben elvesztette a racionalitás érzékét: pontosan úgy, mint egy teljesen begőzölt, bevadult bika.

Ne csodálkozzon hát, hogy rövid úton, mind külföldön, mind belföldön a vágóhídra került. Most már nem Orbán kormányoz, mostantól interregnum van, míg az ellenzék le nem tesz három tervet: egy törvényhozói programot a demokráciáért, egy gazdasági programot az államcsőd elkerüléséért, és egy stratégiai programot a Magyar Köztársaság fennmaradásáért.