Nagyon nagy megelégedéssel olvastam a Fidesz szócsövének számító Lokál egyik főcímét: Fizessenek a klímarongálók! Vagyis, hogy Magyarország kormányának fontos szempont, hogy azok fizessék meg, a klímaváltozás árát, akiknek köszönhetjük.

Mert tény, hogy a környezetvédelem nem olcsó, csak olcsóbb. Olcsóbb, mint kezelni az elsivatagosodást, miközben paradox módon a gátakat is az egekbe kellene magasítani. Olcsóbb, mint mint kezelni a negyvenfokos melegben hőgutát kapó magyarokat, időseket, kismamákat és fizikai dolgozókat. Olcsóbb, mint kifizetni az óriási szélviharok rombolását, olcsóbb, mint egy generációt kezelni bőrrákkal és légúti betegségekkel. Olcsóbb megvédeni a tiszta vizet, mint előállítani.

Vagyis tény, a környezetvédelemnek ára van.

De kiknek köszönhetjük, hogy idekerültünk? Az elmúlt hatvan-hetven év minden egyes generációjának. A kutatók már a hetvenes években figyelmeztettek a föld légköri egyensúlyának a megbontására, és a klímaváltozásra. De süket fülekre találtak egészen mostanáig.

Köszönhetjük azoknak, akik a Mátrai-erőművet felépítették, azoknak, akik valaha is birtokolták és hasznot vettek ki belőle. Köszönhetjük azoknak, akik korszerűtlen ipari technológiákat hoztak, üzemeltettek és erőltettek ebben az országban. Köszönhetjük azoknak, akik kivéreztették a BKV-t, a helyi tömegközlekedési társaságokat és a Volánt s így minőségi tömegközlekedés helyett sokan kénytelenek autóval járni. Köszönhetjük azoknak, akik a busz helyett a városi autópályát tartják mai napig a közlekedés csúcsának, és az autóbuszsávok megszüntetésén dolgoznak, dolgoztak. Köszönhetjük azoknak, akiknek bár dolguk lenne, mai napig nem dolgoztak ki épkézláb koncepciót a városkörnyéki közlekedésre. Köszönhetjük az újgazdagoknak, akik a wc-re is autóval járnak. Köszönhetjük azoknak, akik számolatlanul adják ki a veszélyes anyagokra az engedélyt, bele sem gondolva a következményekbe. Köszönhetjük azoknak, akik éveken, évtizedeken keresztül tagadták, hogy ebből a nagy úri kényelemből bajunk származhat.

A klímavédelmi konzultációból kiderült - miután kiperelték - hogy Orbán Viktorék számításával ellentétben a környezet és klímavédelem nem egy szűk kisebbség sajátja, hanem minden, a jövőért kicsit is felelősséget vállaló magyar ember szívügye, most a kormány igyekszik magát mosdatni. Hevenyészve összedobtak egy klímavédelmi tervet látványos és fontos, ám közel sem elégséges intézkedésekkel szúrva ki a környezetvédők szemét. Mert az nem környezetvédelem, ha a Mátrai erőművet egy százszor veszélyesebb Paks2-re cseréljük.

Mert vegyünk egy, a hirosimainál ezerszer nagyobb nukleáris láncreakciót, és naponta ezerszer futtassuk át az ország kellős közepén. Csak egyszer romoljon el valami, vagy hibázzon valaki --- nem folytatom. A sugárzás nem lesz tekintettel a családnevekre.

Az meg a képmutatás netovábbja, hogy a környezetvédelmi törekvések közepette a magyar kormány összekötötte az országot a robbanómotoros autók gyártásával. Az képmutatás, hogy miközben a szennyezőket keresi, újabb és újabb potenciális szennyezőket hív az országba. Ráadásul pont ez a kormány az, ami a környezet védelmi előírásokat is és az azokat betartó szervezetet is annyira legyengítette, hogy esélyük ne legyen hatékony munkavégzésre. Álszent ez a kormány, amely - úgy látszik a környezet védelem nevében - felszámolta az ország legnagyobb fenntartható gazdaságát, csak azért, hogy ismerősöket kifizethesse az EU földalapú támogatásaiból.

És ez oldalakon keresztül folytatható. Ha belegondolnak, az elmúlt években a stadionokra elpocsékolt milliárdok is olyan épületeket eredményeztek, amik nem igazán takarékoskodnak a környezetterheléssel: a pályafűtések, a rengeteg beton, a hivalkodó "díszkivilágítás" - mind mind  feleslegesen emelik a környezetszennyezést.

A globális klímakatasztrófáért nem tehető egy ország sem felelőssé, vagy inkább mindegyik. Mert a klímakatasztrófában benne van a korán kezdő angol ipari forradalom szennyezése, épp úgy, mint az azóta összeomlott nagyra fúvatott, már akkor is korszerűtlen magyar nehéz iparé. Benne van minden egyes személyautó, ami az utóbbi hatvan-hetven évben közlekedett egyetlen utassal a fedélzetén. Benne vagyunk mi és benne vagytok ti, és benne vannak ők. Így csak a saját házunk táján söprögethetünk.

Persze valljuk be, ez a "fizessenek a felelősök" szólam a miniszterelnök egész tevékenységét tekintve könnyen tekinthető zsarolásnak a pénzről, a könnyen jövő, könnyen zsebre tehető pénzről: a magyar miniszterelnök uniós pénzeket akar, amiket becsatornázhat a jelenlegi elosztási rendszerébe.

Szerintem Magyarország egyik legnagyobb szennyezője, maga Orbán Viktor és köre. Ha valakiknek, akkor neki is, barátainak is és üzletfeleinek is be kell állni a sorba és anyagi felelősséget vállalni, épp úgy mint a hőerőművek tulajdonosainak, a Paks2 döntéshozóinak, a vegyi cégeknek, vagy azoknak, akik mindenféle ellenőrzés nélkül engednek akkumulátor gyárakat.

Szóval akkor miniszterelnök úr, kiállíthatjuk a számlát?

Nem jön el a Magyar Nemzeti Kánaán, hiába rendezgeti Matolcsy György a kis ábráit, a Széll Kálmán terv kudarcot vall. Persze ez nem meglepő, az alig három hónapos terv stratégiát még csak nyomokban sem tartalmazott, és attól végképp messze volt, hogy beismerje, az Orbán kabinet első éve maga a gazdasági kudarc, és a csőd felé vezette az országot.

Orbánék erre a tervre tettek fel mindent, és mára csak az látszik, hogy hiába vállalnak be már politikailag kockázatos méretű társadalmi konfliktust, hiba vesznek össze mindenkivel, és hiába hagyják a devizahiteleseket sorsukra, a rezidenseket kivándorolni, a Széll Kálmán terv mindössze arra elegendő, hogy fékezze valamelyest annak a lyuknak a hatását, melyet az egykulcsos személyi jövedelemadó ütött a központi költségvetés amúgy is csak toldozgatott-foltozgatott, ütött-kopott bárkáján.

Engem még nem is csak a magas hiány zavar, mert minden államban előfordulnak időszakok mikor megborul a költségvetés, elég csak a gazdasági válságból kilábaló Amerikai Egyesült Államokra, mint a világ egyik vezető és sikeres gazdaságára gondolni. A baj az, hogy nem tudjuk, hova folyik a pénz, és nincs látható jele annak, hogy az emberek a megspórolt forintjaikból beruházásokat ösztönöznének, nincs jele annak, hogy a magyar kormány a közbeszerzésekkel a beruházásokat támogatná, nincs jele munkahely teremtési programnak, nincs jele reformoknak, nincs jele tervnek, stratégiának, vagy csak egyszerű kormányzati iránynak se, mely kimondatlanul ugyan, de azt jelezné, hogy a Kormány tudná azt, hogy mit csinál, merre halad. Se Matolcsy, se I.Orbán Viktor nem képes felpörgetni a gazdaságot, beismerni, hogy az egykulcsos adó sosem csodaszer, de Magyarország esetében éppen méreg.

Nincs jele gazdasági programnak, de minden jele meg van annak, hogy se Orbán, se Matolcsy nem tudja hova lépjen. Ellentmondásaikba lassan belefulladnak.

Arról beszélnek, hogy mekkora tömegeket - szakképzetlen gyerekeket és idősebb vagy sérült embereket - szeretnének "visszavezetni" a munka világába, miközben az aktív, egészséges embernek sincs elég munka, és a munkanélküliség a tömegek nélkül is kiugróan magas. Márpedig hiába spórolunk pár milliárdot a nyugdíjasokon, ha ugyan annyi pénzt - vagy még többet -  el kell költenünk segélyekre. Hiába hagyja a kormány magára a hiteleseket, ha az el nem költött pénzt később kell segélyekre, lakhatás támogatására elkölteni.

A Széll Kálmán terv bukása tragédia megalkotói, Orbán Viktor és Matolcsy György számára, de még nagyobb kár Magyarországnak. A befektetők nem jönnek olyan országba, ahol az állam nem áll a helyzet magaslatán. Azt a - nagyrészt megelőlegezett - bizalmat pedig, amit a választásokon és utána kapott az ország és a kormány, nagyon könnyű volt elveszíteni - sokkal, de sokkal nehezebb lesz visszaszerezni.

Orbán és Matolcsy egyetlen túlélési lehetősége, ha mihamarabb szembenéznek az első évben elkövetett hibáikkal és valódi válaszokat adnak a problémákra és valódi stratégiát építenek és valóban cselekedni kezdenek, vagy ez az egész terv gyorsabban hullik vissza rájuk és temeti maga alá teremtőit, mint amilyen hamar ír alá Schmitt Pál egy alkotmányellenes törvényjavaslatot.

A kormánynak mihamarabb be kell indítania a Közmunka programot, rengeteg pénzzel, hogy legalább ideiglenesen legyen az embereknek munkájuk. Menet közben olyan beruházásokat kell elindítani, melyek javítják az ország infrastruktúráját és rengeteg munkaerőt igényelnek, például az utak építése, a vasutak felújítása. Végül de nem utolsó sorban ki kell dolgoznia és végrehajtania egy olyan stratégiát, mely Magyarországra vonz kutató és fejlesztő központokat és olyan munkahelyeket teremtenek, melyekhez jól képzett munkaerők kellenek, és olyan terméket állítanak elő, mely nem kifutó, melyet nem csak az elkövetkezendő egy-két-öt évben gyártanak majd itt, hanem hosszú távon rendezkednek be. Olyan munkahelyeket, melyek védik a környezetet, melyek a zöld energiához kapcsolódnak, melynek most jön el az ideje, mely gazdaság most lendül fel.

Miket beszélek? Orbán ezt is biztos jobban tudja, ez amúgy sem működhet, mert nem lehet kis ábrává egyszerűsíteni, két vonallal, egy beosztás nélküli grafikonra. Ez egyszerűen nem Matolcsy kompatibilis.

A fukushimai erőmű katasztrófája rávilágított arra, hogy az atomerőmű élettartam hosszabbítások nagy kockázattal járnak. Egy biztonságosra felépített reaktor technológiája is elavul, és nem állja ki a jövő kockázatait. A jövő pedig újabb és újabb kihívás elé állít minden építményt, ez alól az atomreaktorok sem kivételek, csak sokkal veszélyesebbek.

A világ minden részén tanultak a japán katasztrófából és igyekszenek csökkenteni a veszélyt. Németország nemet mondott az atomerőművekre, de a többi ország is felülvizsgálja a már működő és a közeljövőben építendő reaktorait, és az atomenergiára vonatkozó szabályait. Az egész világon olyan új szabályok és törvények lépnek életbe, melyek csökkentik az atomenergia kockázatait.

Kivéve Magyarországon.

Itthon sajnos gyakorlatilag nem járható a német példa, bár az lenne a kívánatos. Hazánkban a zöld energia használata gyermek cipőben jár, mind törvényi-szabályozási, mind döntéshozói, mind gyakorlati oldalon. Vagyis hiányzik a bevezetéséhez szükséges kormányzati akarat, a bevezetést segítő szabályok és hiányzik a bevezetéshez szükséges pénz.

De az, hogy rászorulunk a Paksi Atomerőműre nem jelenti azt, hogy minden áron hosszabbítani kellene az erőmű élettartamát, pedig az Orbán kabinetnek minden jel szerint ez a célja. Nem szabad lazítani a törvényi szabályozáson, sőt szigorítani kell, hogy minden ma látható és a jövőben sejthető kockázatot kivédhessünk. Ugyan itthon nem várható cunami, de mind aszály, mind hatalmas árvíz lehetséges, és nem vagyok benne biztos, hogy a Paksi atomerőmű készen állna a Duna rekord magasságú, vagy rekord alacsony vízállására.

Az egész élettartam hosszabbítási, illetve az esetleges atomerőmű bővítési folyamatnak nyilvánosnak kell lennie: az embereknek tisztában kell lenni a bevállalt kockázatokkal, hisz az atomenergia esetén az egész ország egészsége a tét, ha valami baj van.

De ezek után sem szabad elfelejtenünk, hogy az atomenergia minden óvintézkedésünk ellenére veszélyes marad: mihamarabb meg kell teremteni a megújuló, környezetbarát energiára való áttérést, hogy Paksot 20-25 év múlva az összes szennyező hőerőművel együtt a lehető legnagyobb lelki nyugalommal bezárhassuk, hisz szélerőműparkjaink és vízerőműveink képesek lesznek az országunk biztonságos energia ellátására.