Magukat keresztyénnek nevező erők szeretnek a földön fekvő, a fagyhatár szélén lévő emberbe belerúgni. Mely pap prédikálta nekik, mely templomban, milyen biblia magyarázat mellett altatják el a lelkiismeretüket, nem tudom.

A keresztyénség eleme a kormánynak: belevették az Alaptörvénybe, belevették a Keresztény Demokrata Néppárt nevébe. Gyakorló keresztyénként olvasom nap mint nap a Bibliámat és keresem, hogy vajon melyik rész az, ami alapján belerúgnak az éhező emberbe. Az én Megváltóm nem ezt tanította.

Keresztyénként mélységes szégyennel tölt el, hogy olyan magukat keresztyénnek nevező emberek ülnek a parlamentben, akik azokat ütik, és sanyargatnák még jobban, akiknek tényleg semmijük nincs, akik védekezésre képtelenek.

Tisztelet Képviselő Urak, Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Nem ismerek olyan embert, aki gyerekként hajléktalan szeretett volna lenni nagy korában. Nem ismerek olyan hajléktalant, aki a saját elhatározásából választotta volna azt az életformát, ami így decemberben, karácsonyra fagyhalállal jár. Ők az áldozatok.

Nem törvényen kívül kell helyezni a hajléktalanokat, hanem kezünkkel odafordulva segíteni őket és felemelni. Amit önök akarnak mindenféle szempontból rossz törvény: ellentétes a keresztyénséggel, a bibliával, az emberi jogokkal, és saját lelkiismeretünkkel.

Lukács evangéliumának 3. fejezetében, a 10. verstől így szól Isten Igéje: "A sokaság pedig megkérdezte tőle:  »Akkor hát mit tegyünk?« János így válaszolt nekik: »Akinek két ruhája van, az adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék.«"

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön, aki kiemeli, hogy vallása református, Ön, aki szeret egyházi méltóságokkal pózolni, Ön, aki vagyon nyilatkozatában hat ingatlant sorol fel, miért nem ad át egyet a hajléktalanoknak? Talán a hajléktalanok is érnek annyit, mint egy fociakadémia Felcsúton. Ekkor elmondhatná, és őszintén dicsekedhetne azzal, hogy ön tett egy csekély dolgot a hajléktalanság ellen. Igazán megtehetne ennyit, és minden képviselőtársa is, kiknek nevén több ingatlan van.

Ez a törvény nem oldja meg a hajléktalanok helyzetét, sőt végleg elveszi az esélyt tőlük, hogy kilábaljanak, hisz ezentúl mind rovott múltú emberek lesznek a rendszerben, utolsók lesznek mind közül, kiket felvennének egy munkahelyre.

Ezek után a "keresztyéni" megnyilvánulások után, önök sok jelzőt kiérdemelnek maguknak, de pont a keresztyénit nem: mint keresztyén követelem, hogy a Keresztyén Demokrata Néppárt törölje a nevéből a "Keresztény" szót - és a ha már itt tartunk a "Demokratát" is -, mert csak lejáratják a vallásomat.

Isten áldja Magyarországot!

Az Alkotmánybíróság Alaptörvény ellenesnek mondta ki mindazokat a jogszabályokat, melyek - nevezzük nevén - tiltották a hajléktalanságot. Persze a hajléktalanságot tiltani persze olyan dolog, mint törvénybe iktatni, hogy a pártrendezvények alatt ne essen az eső: ostobaság. Ha esik úgyis mindenki elázik, ha valaki elveszíti a házát hajléktalan lesz, függetlenül attól, hogy befér-e az ideiglenes szállásra, vagy sem, hogy parkban, vagy kórházban, esetleg börtönben alszik.

A legviccesebbek mégis a nyilatkozatok. A FIDESZ nyilatkozata gyakorlatilag az Alkotmánybíróság nyakába varja az összes megfagyott hajléktalanért a felelősséget. Azt viszont jótékonyan elhagyja, hogy az emberek a hidegben nem csak az utcán, hanem minden nem fűtött helységben halálra fagynak. Vajon a bíróság felelős a fagyhalálért?

Mikor jut eszébe a FIDESZ-nek betiltani a téli nagy hideget? A mínuszokat? Mikor jut eszébe, hogy a kormány tehetné a legtöbbet az ország összes hajléktalanjának védelmében?

Barack Obamának, aki jogász, mellesleg a világ még mindig legnagyobb tekintélyű hivatalának a viselője, nem derogál kiállni és azt mondani, hogy a szegények elnöke kíván lenni. Nem megy bele semmi olyan megszorításba, melyek a szegény embereken akarja leverni a meggondolatlan háborúk hatalmas költségeit.

Ellenben dr. Orbán Viktornak nem tekinti magát egész Magyarország miniszterelnökének. Ő nem majd tízmillió magyar miniszterelnöke, ő nem a szegények miniszterelnöke, ő nem a hajléktalanok miniszterelnöke, nem a diákok miniszterelnöke, nem a dolgozók miniszterelnöke. Ő a gazadagok miniszterelnöke, a közgép miniszterelnöke. A felelőtlen gazdaságpolitika, a meggondolatlan törvénykezés és saját hatalmának a miniszterelnöke.

A fagyhalálért a fagy a felelős, és mindazon város és országvezetők, akiknek hatalmában és módjában állt volna az embereken segíteni, de nem tették. A hajléktalanokat nem az utcáról kell eltüntetni, hanem a hajléktalanszállókról, hogy önhibáján kívül ne legyen senki sem fedél nélkül.

Építsünk hidakat, mert lassan nem lesz elég híd az országban, ami alá behúzódhatnának a hajléktalanok.

Minden hajléktalan sorsa tragikus, de a szívem szakad meg, mikor gyerekes családok kerülnek az utcára. Hála Orbánnak ez egyre gyakoribb.

Igen, személyesen Orbáné a felelősség. Nem megyek bele, hogy melyik csatlósa volt éppen az, aki rúgott egyet a deviza árfolyamokba és ezzel együtt családok ezreibe. Nem megyek bele, mert Orbánnak - aki amúgy is istennek képzeli magát és állítólag hatalmában van félkézzel megemelni az ország GDP-jét - hatalmában volt kezelni ezeket a helyzeteket. Gyakorlatilag az ország oda süllyedt, hogy minimális elvárás a személy csere, és aki ezt nem teszi meg amatőr, sőt egyenesen rosszakaró, akire minden gonoszság igaz. Nem félek kimondani, Matolcsy bebetonozása lassan a hazaárulással lesz határos.

Orbán - nagy jobboldali, a családok védőszentje - elárult szinte mindenkit. Azokat is, akik rászavaztak és azokat is, akik nem.  Uralkodásának legnagyobb vesztesei pedig azok, akiket mindenkor a zászlajára tűzött: a családok.

Ma már nem csak az igaz, hogy a családok egyharmad él a létminimum alatt, hanem az is, hogy a családok tömegesen veszítik el otthonaikat. Ma nem kell munkanélkülinek lenni a szülőknek ahhoz, hogy utcára kerüljenek, elég fiataloknak lenni, elég nem oly szerencsés, gazadag, "lázári" családból származni, egy hitellel megterhelt lakásban élni: ennyi elég hogy munka mellett elveszítsd az otthonodat.

Fiatalokról van szó, akiknek a család alapításon kell törniük a fejüket, de bizonytalan otthonba ki szeretne gyereket? Ki szeretné családját hajlék nélkül látni? Hát ne csodálkozzanak, ha visszaesik a születések száma, ne csodálkozzanak, ha az eddig is tragikus adatok még jobban összeesnek.

Nem hevenyészett - rokonoknak ugyan megfelelő - végtörlesztési törvény kellett volna, hanem átfogó stratégia. Enélkül még a választásokon indulni is felelőtlenség és történelmi bűn. Orbánnak ráadásul egy éve volt felkészülni és kigondolni valamit - ami nem csak neki jó. Terveik kapkodóak, és ami van is - nyomokban - stratégia, az is a valóságtól annyira elrugaszkodott, mintha egy marslakó írta volna.

Munka hely - na az ami következetesen nincs és nem is lesz. 2014-ig legalábbis már nem. Pénz se nagyon, hisz a kormány kezéből úgy folynak ki az ezer milliárd forintok, mint a víz. Pedig munka kell, a munkahelyekhez pedig pénz, e kettő nélkül pedig óriási slamasztikában vagyunk. Akarat kellene mert volna mit csinálni az országban, volna mire költeni - értelmesen a pénzt. Fel kell újítani a vasutat, fel kell újítani az iskolákat - hogy csak kettőt említsek, ami munka helyeket teremtene és látványosan emelne az ország színvonalán. Talán még a költségvetés is túlélné.

Nem, itt nincs akarat, csak a vizesárkok ásása folyik, miközben lassan nem lesz elég híd a családoknak.

Mint az őrült, ki letépte láncát, emelkedik a svájci frank, s ha a világot nem is, de emberek otthonait viszi el...

Forrás: Yahoo Finance http://finance.yahoo.com

 Nem kell minden devizahitelest megmenteni. Azokat nem sajnálom, kik autóra, utazásra, vagy plazmatévére költötték a csekély hitelüket, ezek nélkül meg lehet lenni. De mi van azokkal akik otthont szerettek volna teremteni maguknak?

Mi van azokkal, akik nyakára pont az teszi a kést, hogy a Otthont szerettek volna maguknak és gyermekeiknek. Mi van az azóta gyerekessé váló családokkal, ahol az apát pont az otthon melege fojtogatja?

Nem költői kérdés, de szerintem kormányzati körökben senki sem tudja a választ - talán még a kérdést is tagadják, pedig a kisgyerekes hajléktalan családok megjelenése már elkezdődött...

Láttam M. szemében a csodálkozást, mikor nem értettem meg, mi csodálatos van abban, hogy advent első hetében esik a hó. Fáradt voltam neki elmagyarázni, hogy a világ legszebb hóesése is mennyire csúnya lesz, ha a hópihéken túl meg látom az út túl oldalán azt a kis kuckót, amit az utóbbi hetekben erősítettek meg a hajléktalanok.

Nem merek belegondolni mit érez az, akinek ilyen időben nincs hova mennie, beleborzongok abba, hogy én már este fáztam, mikor alig volt -3, reggelre lement -7-re, és van ahol ennél is hidegebb van: mínusz tizennégy fok! Gyilkos éjszaka!

Kinézek az ablakon, keresem az időnként feltűnő, pislákoló tüzet, és bűntudatom támad, szégyenérzet, amiért nem tudok segíteni. Szégyenlem magam azok helyett is, akik szerint a hajléktalanokat ki kell seperni a városból, kitiltani a közterületekről. Szégyenlem, hogy ez nekik a megoldás.

Van olyan, aki önnön magának köszönheti, hogy velem szemben lakik a bozótosban, de olyankor, amikor a devizahitelesek sorra veszítik el házukat, lakásukat, amikor mindennap több ember kerül az utcára, mint amennyi munkahelyet talál, azt hiszem nincs jogom mérlegelni ki miért került az utcára, csak azt látom, hogy egy ember fekszik kint, s nincs ami megvédje a hidegtől, a metsző széltől.

Arra gondolok, mennyivel értelmesebb lenne a vita és jobb az ember közérzete, ha a kormányt nem az mozgatná, hogy saját kényelme érdekében hogyan tegye rá a kezét az emberek vagyonára, hanem azon munkálkodna, hogy kevesebben legyenek azok, akik egész éjjel kint vacognak.

A hideg nem válogat, mindenkit egyformán mar. De a szerencsésebbek megtehetik, hogy elbújjanak előle.