Igen, ott voltam, amikor a tanárok és a szülők Miskolcon fellázadtak az orbáni-orwelli oktatási rendszer ellen. Igen, végigcsápoltam a tömegben a Miskolci tüntetést. Ott voltam Gallóné mögött, amikor irigykedve bámulta a sokezres tömeget, mert valljuk be a Pedagógusok Szakszervezetének elnöksége egy szalmát nem tett keresztbe a rendezvény érdekében - a városi szervezet tagjaié és segítőiké minden érdem.
És erre tegnap mit olvasok?
Sztrájkoljanak a pedagógusok - de csak munkaidőn túl!
Mi van?
Megőrült ez a nő?
Miért nem a szabadság ideje alatt? Ugyanaz!
Még a fülemben visszhangoznak Varga Andrea a Hősök terén elmondott szavai: ne engedjétek, hogy a szakszervezeti vezetőitek meghátráljanak.
Akkor nem tudtam elképzelni, hogy bármely vezető, igazgató, aki az emelvényen állt meghátrálna. Azt a tömeget látva, elképzelhetetlen volt.
És nem csak február harmadikán volt elképzelhetetlen, hanem március 15.-én, a parlament előtt megrendezett tüntetésen is, ahol egy voltam a sok tízezerből. Egy elkeseredett szülő-jelölt, aki fontosnak tartja, hogy jövendő utódai maximum saját akaratukból legyenek robotok, ne pedig az oktatásért felelős miniszterek parancsa szerint.
Ott álltam Gallónéval szemben és tüntettem egy olyan oktatási rendszerért, ahol sem a pedagógus, sem a gyerek nem veszik el. És tegnapelőtt ugyanezt a Gallónét látom, a legújabb javaslatát lobogtatva, egy elnökségi határozatot, hogy a sztrájkot munkaidőn túl kell megtartani.
Határozat, nevetséges. A határozati javaslatot ugyanis Gallóné fogalmazta meg és nyújtotta be az elnökségnek. Egy személyben, egyeztetés nélkül. A PSZ elnöksége meg befeküdt neki.
Azután ránéztem a frissen tupírozott frizurájára, a karót nyelt testtartására, az iskolatáblát már csak fotókon látott szemébe néztem, és rájöttem:
Gallóné átigazolt az EMMI-be.
Ő lett Hoffmann Rózsa és Czunyiné utódja, a köznevelési álomtitkár, csak még nem hivatalosan. Ám a politikája már nem az általa képviselt Tanárok akaratát szolgálja, hanem a Minisztériumét, a Kormányét, Orbán Viktorét.
Kedves Tanárok, tűritek, hogy állítólagos szakszervezeti vezetőitek így eláruljanak benneteket? Meghátrálnak, bepucsítanak és mire kettőt pillantunk már a kormány gyűlölt politikája mellett vannak. Pedig most nem vagytok egyedül. Szülők tíz és százezrei állnak mögöttetek, mindenki akinek gyereke van és lesz. S ha hagyjátok a Gallóné-félék garázdálkodását, a gyerekeket és a szülőket hagyjátok cserben! Hagyjátok? Ne hagyjátok! Mert elvehették a nyugdíjunkat, elvehették a munkánkat, de a gyerek jövőjét nem adjuk!
