Ma mindenki elmondja a maga 56-os beszédét. Ma mindenki úgy tesz, mintha ott lett volna. Ma mindenki a harcolt a Corvin-közben, mindenki vállvetve harcolt Maléter Pállal. Manapság mindenkit elítéltek, sőt majdnem kivégeztek forradalmi cselekedeteiért.

S Isten tudja, mikorra fog lemosódni az a rengeteg hazugság, ami az elmúlt hatvan évben rakódott az ötvenhatos forradalmárok alakjaira.

Time címlap 1957. január 7.-én

Pedig az október 23.-i forradalom nem kommunisták ellen szólt fel, nem akartak privatizációt és nem akartak Fidesz-féle demokráciának álcázott maffiaállamot sem. Mindössze az önrendelkezést akarták visszaszerezni, mindenféle személyi kultusz, s megszálló szovjet csapatok nélkül. Nem többet: csak azt, hogy mi rendelkezzünk a saját jövőnkről, s ne kívülről, vagy belülről jövő hatalmasságok limitálják lehetőségeinket.

Nagy Imre sosem tagadta meg hithű kommunista mivoltát, s ez volt a legszebb a forradalomban. A szabad önrendelkezésünk visszaszerzéséért mindenki összefogott, összeállt. Legyenek kommunisták, szocialisták, kisgazdák, vagy dolgozók, egyszerű egyetemista diákok, vagy bármely más nemzeti formáció tagjai, a cél érdekében képesek voltak együttműködni. Nem borultak egymás nyakába,, nem bocsátottak meg a másiknak automatikusan, nem szerették egymást, s nem féltek attól, hogy összemossák őket, de a cél egybekötötte mindegyikük akaratát és lelkét.

A Sargentini jelentést ünnepelni jó, de ez nem győzelem, főleg nem az ellenzék győzelme. A Jelentés annyi amennyi: hivatalos dokumentum arról, hogy az Európai Parlament, az európai emberek nép képviseleti szerve szerint Orbán Viktor sikeresen bontotta le a jogállamot, sikeresen építette ki az illiberális demokráciát, ami viszont pont annyira demokratikus, mint amennyire a az NDK volt.

Meg kell jegyeznünk, hogy a jelentés elfogadása sokkalta inkább néppárti tűzoltás, mert egyre több képviselő szembesült azzal, hogy a hazai választó számon kérik, hogy meddig tűrik, hogy a magyar miniszterelnök segget csináljon a szájukból. Hogy az utóbbi időben a jobb oldali keresztyéndemokrata - nemzeti konzervatív pártok mind várakozáson alul szerepelnek Orbánnak (illetve annak, ahogy a magyar miniszterelnököt kezelik) is jelentős szerepe van. Emiatt a számonkérés miatt volt az, hogy olyanok,, akik korábban Orbán-barátoknak mutatták magukat, most mégis megszavazták, vagy a jelentés megszavazására szólítottak fel, mint Sebastian Kurz osztrák kancellár.

S épp ezért reménykedek abban, hogy az Európai Néppárt végre kizárja a Fideszt tagjai közül.

A Sargentini-jelentés ugyanakkor nem jelenti Orbán végét, legalábbis látványos bukását semmikép. Az a bizonyos hetes cikkely egy ponttal tovább lépett, most már a Tanácsnak foglalkoznia kell a magyar jogállamiság helyzetével. Ez Orbán szemszögéből egyetlen dolgot jelent: mindig jóban kell lennie azzal, aki az adott fél évben a Tanács elnöke. Ezt azt jelenti, hogy januárig pont Kurz és az osztrák EP választási kampány startja fogja eldönteni, hogy Orbánnak még idén, vagy csak a választások  után kell megjelennie a Tanács előtt.

Mondjuk érdekes helyzetben lesz, mert Ausztriát majd Románia fogja váltani és lássuk be Tusnádfürdő minden évben felbőszíti a román kormányt. Lehet, hogy ők - EP kampány ide - EP kampány oda -, most puszta revans-vágyból is megmorzsolgatják a kárpáti géniusz tökeit.

Románia után a liberális Finnek jönnek majd azok a Horvátok, akik vérig vannak sértve Hernádi ki nem adatása, de főleg az INA miatt. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Tanács elfogja kapni még párszor Viktort.

És még egy: most ugyan a lengyelek (és csehek) fogadkoznak, hogy blokkolnak mindent, ami Orbán ellen készülne a Tanácsban, de lássuk be, ha választaniuk kellene Németország és Magyarország között, akkor mégis csak az előbbi a fontosabb szövetséges. Ez inkább csak tesztje annak, hogy van-e az ügyben valamennyi zsarolási potenciál. Amikor szavazni kell, cseppet sem fognak számítani a mostani nyilatkozatok, csak az számít, hogy kivel járnak jobban: Orbán szégyenpadjával, vagy Németországgal és Franciaországgal ápolt jó viszonnyal.

S kis hazánkban fog-e változni valami? - Nincs sok esély rá, de van egy halvány reménysugár.

Az ellenzék természetesen euforikusan győzelemmé fújta fel a jelentés elfogadását, pedig ez még messze van attól. Az EP nem szólítja fel Orbánt lemondásra, nem teheti meg és nem is akarja - ezt nekünk kell megtenni. Mindenestre a baloldali ellenzék közös Bem téri tüntetése most vasárnap biztató jel - különösen ha még hétfőn sem akarják a pártvezérek egymásban forgatni meg azt a kést, aminek már rég a kormány pártban lenne a helye.

Nem elég az EP-ben megverni Orbánt, itthon is meg kell.

Ám demokratikus jobboldali párt hiányában még mindig nagyon kevés esélyét látom annak, hogy a NER lebontása elkezdődjön.

De az is igaz, hogy azt is meg kell becsülni, ha legalább baloldalon kitör a békesség és közösen tudnak szervezni valamit, talán majd közösen tudnak harcolni valamiért. E halvány eredményhez is három vereség és egy Orbán-rezsim kellett.

Rengeteg - s főleg közösen elvégzett - munkával persze tényleg kellemetlen helyzetbe hozható a jelentés nyomán Orbán, s reméljük vasárnap kiderül, hogy legalább az egy politikai oldalon állók hajlandóak-e végre erre a közös munkára.

Nem minősítem Máki-Zay Péter augusztus 20-i beszéde mögött vajon mi húzódhat, mert elegem van az önjelölt, vagy kikiáltott ellenzéki megváltókból.

Ám ettől a - most még mellékes - sugallattól eltekintve MPZ-nek igaza van, mint ahogy Gyurcsánynak is az volt, amikor fél évvel ezelőtt a kampányban, szóról szóra ezt mondta: egy ellenzéki egy fideszes ellen.

De ennél ő sem ment tovább. Nem is mehet. Mert ugyan úgy, mint Gyurcsány, Márki-Zay sem képes, vagy egyszerűen gyáva a tabuk ledöntéséhez. Azt kimondják, hogy egy az egy ellen győzhető le a Fidesz, de azt nem, hogy ez tulajdonképp mit is jelent.

Mert a teljes összefogás nem azt jelenti, hogy majd én indítom a szimpi srácaimat és a többiek, mint szorgos kiskatonák, rám szavaznak. Nem, így a fidesz működik.

A teljes összefogás azt jelenti, hogy felelősséget vállalok a másikért. Az őszinte jobboldal felelős, hogy milyen baloldal van az országban, mint ahogy a baloldal is felelős azért, hogy milyen jobboldal van az országban. És mind a kettő felelős azért, hogy Orbánisztán van, létezik, s hogy a magyar miniszterelnöknek ezen a nyáron csak amiatt fájta a feje, hogy milyen színű legyen a kormánytagokat szállító csapatszállító repülőgép berendezésének a színe. Bézs, vagy valami oroszosabb, ami Trumpnak és Putyinnak egyaránt megfelel?

Itt a blogon már mutattam egy technikai megvalósítását annak az összefogásnak, ami legyőzhetné a Fideszt, de vajmi kevés visszhang volt rá. Talán nem is kell, mert tényleg nagyon technokrata volt. De lenne egy fontos üzenete van az egyszeri magyar embernek is, legyen az nyugdíjas, vagy fiatal, nemzeti vagy liberális, jobb- vagy baloldali: legalább olyan fontos arról beszélni, ami összeköt minket, amiben egyetértünk, mint amennyire fontos hallatni az egyedi hangunkat.

És igen balról el kell fogadni, hogy a Jobbik demokratizálódott, és tulajdonképpen az egyetlen demokratikus jobboldali párt, amit egyenlőre nem sikerült szétmorzsolnia a Fidesznek. (S igen, ebben a pillanatban és  végleg leírtam az LMP-t). Mint ahogy jobb oldalt sem kell szégyenleni, ha valaki szóba áll, beszélget, barátkozik, vagy épp politikai szövetséget formál baloldali vezetőkkel - legyen szó akár Karácsonyról, vagy Gyurcsányról vagy akárki másról.

Mert a következő választás nem a migránsokról fog szólni, hanem mint az idei: végre, több mint egy évtized után magára találnak e a demokratikus erők a magyar választáson, vagy  folytatódik a nyitott rejtett diktatúra, a kevesek istenítése, "a nem tetszik, hát el lehet menni" mentalitás ebben a szedett-vetett, jobb sorsa érdemes kis országban.

Vagyis arról, hogy összefognak-e mindazok,a kik összefogást akarnak.

Nem írtam arról, hogy mi történik a HírTv-nél, mert az a csatorna és a tulajdonosok belügye. Az ellenzékhez meg végkép semmi köze sincs, nem a HírTv-n múlik, hogy az ellenzék meg tud-e jelenni a médiában vagy sem.

Sőt, igazából csak az ellenzéken múlik, mikor vesz saját kezébe sa közbeszéd irányítását, mikor tanulja el a régi Fidesztől, a régi Simicskától a média csinálás receptjét. S itt eljutottunk idei matránkhoz: az ellenzék képtelen bári olyat csinálni, ami meglepheti Orbánt, az ellenzék képtelen NER-en kívül gondolkodni.

Az ellenzéknek média kell, hát csináljon magának. Eleink akkor is megoldották, amikor csak állami média létezhetett szigorú propaganda követelményekkel, csak akkor szamizdatnak hívták. Ma - legalábbis törvényileg - szabadon lehet alapítani médiumot.

Ha az ellenzéknek sajtó kell, akkor csináljon magának. El lehet tanulni a Fidesztől a média csinálás fontosságát és annak művészetét: olyan politikát kell csinálni, hogy egy elkötelezett pénzember elhiggye neked, hogy lesz akkor a közönséged, hogy állami hirdetések nélkül is legalább nullszaladós lesz ez a kaland neki.

A média ugyanis pénzkérdés és ez nem is baj, jobb fokmérője a politikának bármely közvélemény kutatónál.

Annyi mindent lehetne tiltani.

Be lehetne tiltani a politikai célú gyűlöletkeltést, be lehetne tiltani a szegények utálatát.

Be lehetne tiltani a zsidózást, a romázást, a libsizést.

Be lehetne tiltani a szocizást, a gyurcsányozást, a vonázást.

Be lehetne tiltani a sörivást a meccseken, be kellene tiltani a politikába avatkozó szurkolói csoportokat.

Be kellene tiltani a gyűlölködő politikusi beszédeket. (Ha azok nem a gyűlölet ellen gyűlölködnek).

Be kellene tiltani a politikát a hálószobában, az iskolában és óvodákban.

Be kellene tiltani az iskolások kivezénylését a politikai pedofíliát.

Be kellene tiltani a politikusi képmutatást.

Be kellene tiltani a piszkos buszokat és be kellene tiltani a még piszkosabb vonatokat.

Be kellene tiltani a felsővezeték szakadást, be kellene tiltani a vonatkésést.

Be kellene tiltani az arrogáns buszvezetőket, be kellene tiltani a szemét főnököket.

Be kellene tiltani a galambok etetését, be kellene tiltani a járdán hagyott kutyagumikat.

Be kellene tiltani a az utcán szétköpködött rágógumikat.

Be kellene tiltani a közpénzen fenntartott SuperB-éket és Audi A8-okat.

Be kellene tiltani a miniszterelnök soronkívüliségét az SZTK-ban, be kellene tiltani, hogy az állami vezetők külön egészségügybe járjanak, mint a közemberek.

Be kellene tiltani politizáló papokat, be kellene tiltani a politikus egyházfikat.

Be kellene tiltani a egyházi iskolák extra állami támogatását.

Be kellene tiltani a buszon gyűlölködő időseket.

Be kellene tiltani a miniszterelnöki konvojt.

Olyan sok mindent be lehetne tiltani. 

De a szegénységet nem.

Valahogy az ellenzékhez nem jutott el a választási eredmény. Vagy ha eljutott, akkor... hát minimum kötözni való bolondok. Még mindig nem a kooperáció jár a fejükben, hanem azon gondolkodnak, hogyan tudnák még apróbb, még kisebb frakciókra szabdalni magukat.

Az LMP kezdte el, történetük legjobb választási eredményét interpretálták úgy, hogy két pártra is elég lesz az a a hét százalék: egy schifferista Fidesz-szatellitre, és azokra, akik valódi ellenzéki pártot akarnának. Ez utóbbiaknak igazuk volt talán, hogy a volt pártelnök a visszavonultság biztos fedezékéből vastagon kivette a részét az összefogás mentes ellenzéki szereplésből.

A sort folytatta a Jobbik, Toroczkai László lett Vazullá. Mint ahogy István korabeli elődje hitte, hogy a magyarság, az ország végét jelenti az idegen keresztyénség felvétele, a lovagi, a nyugati életmód térnyerése; pont úgy hisz Toroczkai abban, hogy a Jobbik elveszíti magát és elveszíti a magyarságot a néppártosodás útján. S pont ugyan úgy téved, hisz, a mérsékelt jobbik adhat menedéket mind azon konzervatívoknak, akiknek elegük van a nyílt gyűlöletkampányból.

Nem mellesleg az új elnök, Sneider Tamás helyében nem igazán sírnék Toroczkai után. Ásotthalom polgármesterére még nagy jövő állhat Orbán és kommunikációs szárnysegédje, Bayer Zsolt társaságban. A néppartosodás talán még nem hozott számszerű eredményt, de nem is tette tönkre a pártot, legrosszabb esetben is azt mondhatjuk, hogy a pártnak legalább annyit hozott, amennyit vitt.

A Jobbik szakadása mellesleg a néppártosodás kezdete óta várható, hisz a párt előbb vagy utóbb le kell hogy számoljon szélsőséges múltjának árnyaival. Ugyanakkor az is igaz, hogy a szakadás után a néppártos vonal lesz az, ami tényleg a jövőt jelenti.

Nem maradhat ki kedves MSZP-nk sem egy ilyen illusztris negatív felsorolásból. A párt mára teljesen elvesztette párt jellegét. Igaz, a magyar politikai múmiák gyűjteménye már nem egyszerűen szakadni szeretne, hanem - legalábbis az alkoholban tartósított, brüsszeli emigrációra kényszerített Szanyi Tibor szerint egyszerűen végleg fel kéne számolni. S amint a szólás fogalmaz: a gyerek és a részeg mindig az igazat mondja. A pártnak ez már a sokadik elvetélt kísérlete arra, hogy pártként viselkedjen, és a szociknak ez látványosan nem megy. Nem tudják elmondani, hogy mit képviselnek, kiket képviselnek és miért képviselik azt. Ilyenkor tényleg jobb felszámolni méltósággal egy pártot,mintsem további tisztújításokkal hosszabbítani a régi mamut kínokkal teli haláltusáját. Mert egyenlőre a komolyan vehető jelölteknek sincs semmi a kezükben, amivel ismét pártot tudnának csinálni ebből a gazdasági-politikai-erkölcsi válságból, amit ma Magyar Szocialista Pártnak neveznek - ám se nem szocialista, se nem párt.

Így mondhatjuk a helyzet összegzése az, hogy Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója lesz a legerősebb ellenzéki párt, pedig nem szolgált rá. Nagyon nem. A DK-t még mindig a Ferivel azonosítják, és teljes joggal. A párt inkább "langyi": van a Feri, aki erősen odamond és egymaga próbál fogást találni egy korlátlan erőforrásokkal rendelkező NER-en és vannak a többiek, akik szívesen dolgozgatnak a főnök keze alá, de képtelenek saját témát képviselni, saját témával bekerülni a sajtóba, ott maradni, képtelenek egy politikának nevezett színfóniát kitalálni, vagy épp a főnök nélkül egy látványos, közös munkát bemutatni. 

Egyszer szeretnék látni egy olyan DK rendezvényt, ahol csak annyi szerepet kap az alapító-elnök, hogy végre leírhassam: a Demokratikus Koalíció az a párt, ami túl nőtt Gyurcsány Ferencen, ami nem függ Gyurcsány Ferenctől, végre önmagban is életképes. Ám ekkor retteghet a NER csak igazán.

Vagy akkor ha az ellenzék összefog. De most őszintén, szerintetek melyik a valószínűbb? Egy teljes ellenzéki összefogás, egy Nemzeti Demokrata Párt, vagy az, hogy az DK végre túl nő az elnökén?

Így vagy úgy, de az összkép rendkívül elkeserítő. Sokan azt hiszik pártjuk annyira megnyerte a választást, hogy az eredmény két pártra is elegendő lenne. Többen - mint az LMP-s Hadházy - a beépült ügynököket, belső ellenséget keresnek, ami vagy igaz, vagy egyszerű indok a leszámoláshoz a politikai ellenfelekkel. Miközben a valódi megoldás keresői kisebbségben vannak, és azok, akik az ellenzék szavazói bázisát adnák, riasztóan nagy mértékben adják fel és költöznek külföldre.

Eddig egyedül Mellár Tamás viselkedett felelős ellenzékiként, aki a Fodor Gábor családja és üzletfelei által alkotott Liberális Párt Kft. alkalmazottja Bősz Anett és a Karácsony-féle Párbeszéd közti szakadást hidalta át azzal, hogy gesztus értékűen belépett a Párbeszéd Frakciójába. Miközben Fodor Gábor ezzel kiírta magát - remélhetőleg végleg - a demokratikus ellenzék tagjai közül, Mellár Tamás ezzel a lépéssel kiérdemelte az elmúlt hat hétben a "Demokrácia Bajnoka" címet. De ez valahogy engem nem vigasztal, gyanítom egyenlőre őt sem, téged sem.

Kikaptunk és pont.

Nézhetjük újabb négy évig, hogy Viktor teljhatalmának teljes tudatában pöffeszkedik a trónon és semmit nem csinál. Nem érdekli az oktatás, nem érdekli az egészségügy, nem érdekli senki, aki nincs közvetlenül mellette.

Négy évig Semjén bármire lőhet, amit meglát, maximum utóbb a zsákmányhoz igazítják a vadászati törvényt. Mészáros bármit is építhet, Tiborcz bárhol terjesztheti a középkori sötétségét. Mi meg fizethetjük az egészet. 

Pedig elég egyszer megverni ezeket egy választáson. De nem kicsit, hanem nagyon. Talán jövőre, talán négy év múlva.

Ám látható, hogy a centrális erőtér nagyon jól ki van találva. Orbán nagyon jól ismeri a magyar néplelket és tudja, hogy amíg a Fidesz annyira nagy, hogy teljes összefogás kelljen a legyőzéséhez, addig neki nyert ügye van. Ha más nincs, akkor a beépített Fidesz ügynökök, de sok esetben még csak ez sem kell. Itt a DK, ott az MSZP, a vezetők egy pohár vízben megfojtanák egymást.

Pedig nyilvánvaló, hogy a Fidesz csak akkor győzhető le, ha az egész ellenzék egy pártként áll ki.

Erre az igazságra jönnek rá mostanában az ellenzéki pártok vezetői. Jókor, a választások után két héttel. Pont, mint ahogy a vicc pártnak nevezett MKKP bejelentette: a választások után készek mindenféle együttműködésre. S még a kétfarkúakat vádolják azzal, hogy kamupárt? 

Mindenki az összefogásról beszél, de hogy miképp, arról mindenki hallgat. Tán ötletük sincs, hogy a balul sikerült Összefogás és a még katasztrofálisabb Koordináció után mi az amit még nem próbáltak ki?

De legyek most technokrata. Hogy lennének képesek összefogni azok, akiknek a választás lendületében sem sikerült? Hogy lennének képesek összefogni azok, akik folyamatosan az ország érdeke elé helyezik a saját érdekeiket. Hogy működhetnének együtt azok, akik képtelenek félre tenni személyes nézeteltéréseiket, képtelenek megbízni egymásban és csak folyamatosan egymást méregetik bizalmatlanul. Olyan ez, mint amerikai filmekben a mexikói felállás: mindenki fegyvert fog mindenkire.

Hát adjunk e bizalmatlanságra egy technokrata választ.

Mondjuk legyen a válasz neve Nemzeti Demokrata Párt - hisz itt már minden nemzeti, kivéve az ellenzéket. Esetleg lehetne Párhuzamos kapcsolás, vagy Gyuri Serege, lényegtelen.

S mivel a realitás az, hogy egy szervezetben nem tud megmaradni még a két balos szervezet sem, nem hogy az LMP --- már ha a belharcok után marad belőle valami --- vagy a Jobbik --- már ha Vona Gábor nélkül életképes marad a demokratizált ex-szélsőjobb --- nem kéne nagyon erőltetni, hogy ez a szervezet tényleges, hagyományos párt legyen.

Elégedjünk meg azzal, hogy ez egy olyan párt, melynek tagjai pártok és civil szervezetek (szakszervezetek, jogvédők) lennének. Lennének még regisztrált szavazók, akik vállalják a közösséget a demokratikus oldallal és kész.

A pártnak nem lenne elnöke, nem lenne elnöksége, csak egyetlen szerve, a Demokratikus Nemzeti Tanács, melynek nem lenne beleszólása a tagok életébe. A DNT-t felerészben politikusok, a tagok vezetői alkotnák egyenlő számban, és felerészben olyan civilek, akiket azok a regisztrált szavazók választanak, akik egyik tagpártnak sem a tagjai.

A Demokratikus Nemzeti Tanácsnak két feladata lenne. Egyik, hogy minden körzetben lebonyolítana egy előválasztást, amin a regisztrált szavazók kiválaszthatják azt a jelöltet, aki egyéniben indulhat a körzetükben, valamint listás szavazással megállapítani, hogy melyik tag, hány jelöltet állíthat a Nagy Közös Listára. Ám ahhoz, hogy a Nagy Közös Listára személy szerint kit tesznek fel az egyes pártok, abba nem lenne beleszólása.

Ezenkívül kezelné a közös kampány alapot. Kell a kampányalap, mert a választáshoz nem csak egy párt kell, nem csak jelölt kell, hanem pénz, rengeteg pénz.

A tagoknak egyetlen fő szabályt kellene elfogadniuk: a Fidesszel nem tárgyalhatnak külön a szervezetek, csakis az NDP kereteiben. Nincs szükség további megosztottságra, egyéni külön alkukra. Az ilyen külön alkukat kötő szerevezetek kárpótlás nélkül repülnek az NDP-ből.

A Demokratikus Nemzeti Tanács határozata, mind jelöltállítás, mind a listaarányok tekintetében, kötelező lenne, azok a személyek, vagy pártok, akik ezt nem fogadják el, repülnek az egész rendszerből.

Ez a nagy tömb képes lenne ellenpontozni a Fideszt, kiegyenlíteni az erőviszonyokat és lenyomni a centrális erőtér kitalálóinak a és NER haszonélvezőinek a képéről lemosni a mosolyt, miközben megőrizné a résztvevő pártok sokszínűségét. Pont, mint az Ellenzéki Kerekasztal tette harminc évvel ezelőtt.

Egy duális erőtér, ami felülírja a Fidesz által generált szabályokat. S hogy mennyire nem lehetetlen, nézz az utcára, a százezres "Mi vagyunk a többség" tüntetések tömege csak egy ilyen szervezetet keres, hogy akkor is megmutassa mi a népakarat, ha a demokratikus ellenzéknek még egyharmada sincs a parlamentben.

Hisz nem a jelenlegi pártokkal van a baj, hanem a politikusokkal, azzal a rengeteg személyi sérelemmel, amin egyesek nem tudnak, nem akarnak tovább lépni, még az ország érdekében sem.

A Facebookon terjedőben van, hogy az ellenzéki képviselőknek -- mármint annak a néhánynak, aki egyáltalán bekerült --  nem kellene átvennie a mandátumát, nem kellene elkezdenie a munkát a nemzeti Parlamentben.

Tény, hogy a kétharmad mellett pusztán biodíszletté válnak az ellenzéki képviselők, de -- mit nyernek azzal, hogy elkezdik a parlamenti munkát és mivel jár ha nem?

Legitimáció

Sokan vallják azt, hogy az ellenzék ilyen esetekben a jelenlétével legitimálja a törvényeket. Tény, hogy az ellenzék nem tud sok mindent tenni, az Alaptörvény értelmében a kétharmad és a háromharmad között nincs különbség.

Mellesleg ezért létezik még papíron KDNP: Orbán így kifelé nem egypárti kétharmadnak, hanem bizony koalíciós kormánynak adja el magát. Már ha valaki még beveszi ezt a mesét.

Ám ebből is látszik, hogy a legitimációs dolog csak mese: Orbán akkor sem hozna érvénytelen törvényeket, ha az ellenzék nem veszi át a mandátumát.

Egyeseknek pénzkérdés

Az tény, hogy nekik ez pénzkérdés. Persze ha valaki milliárdos, mint Gyurcsány Ferenc, neki ez nem számít, de a többieknek tényleg a meleget jelenti az átvett mandátum. lehet hogy tényleg fájdalmat okozna nekik visszaszokni a reggeli keléshez, a főnökökhöz, a munkához. Ám minden bizonnyal vannak olyanok, akik azért nem mennek vissza dolgozni mert tényleg nagy a pofájuk és szeretnék szabadon járatni,vagyis tényleg Parlamentbe valók.

Mellesleg én is ilyen vagyok. Mármint nem a Parlamentbe való, csak olyan, aki hangoztatja a hülye véleményét. Az eltévedt demokrata csak azért nem zár be e csúfos bukás után, mert jólesik levezetni a frusztrációimat.

Amúgy meg tiszta képmutatás elvárni azt, hogy az ellenzéki képviselők tegyék meg azt, amit mi sem merünk. Hisz mi sem hagyjuk abba a munkánkat, befizetjük az adóinkat, akkor is, ha tudjuk, hogy mind az utolsó fillérig a Fidesz költi el azokat.

A kérdezés joga

Több dologról önként és dalolva lemondana a parlamenti munkából kimaradó ellenzék, s ennek Orbán Viktor nagyon örülne. Legfontosabb, hogy lemondana a kérdezés jogáról. Lemondana arról, hogy kötelezően meghallgassa a véleményét az a néhány kormánypárti képviselő, akit büntetésből bezavarnak a terembe -- vagy eltévedtek, vagy nem találtak maguknak kint ülőhelyet? --, hogy az ellenzéki hőzöngéseket meghallgassa. Ez az egyetlen joga maradt a képviselőknek, badarság lenne erről lemondani.

A különvélemény is fontos

Ellenvéleményeket csak azok fogalmazhatnak meg, akik az Országgyűlés tagjai. Ugyan látványosan az utcán is el lehet küldeni a kormány pártot melegebb éghajlatra -- amit nyaralás címén meg is tesznek, csak sajnos visszatérnek -- ám az  utcai politika végképp nem kötelezi a kormányt semmire sem. Egyszerűen hőzöngésnek minősítik és kész.

Persze jó lenne, ha a parlamenti és az utcai különvélemény egybe esne, és végre a politikus az utca véleményét közölné odabent. Az lenne igazán látványos, ha a 64-65 képviselő szavazatát 64-65 ezer, vagy még annál is több Kossuth téri tüntető támasztaná alá. De ebben már nem tudok hinni.

Bizottsági munka

Ha már különvélemény: ha nem vagy parlamenti képviselő, akkor nem vehetsz részt bizottságokban és nem értesülhetsz ideje korán a kormány újabb őrült és piszkos ötletéről. Nem lesz különvéleményed és tiltakozni is csak azután tiltakozhatsz, hogy abból törvény lett. És ne legyen illúziód: ellenzék nélkül a bizottságokban a javaslatok csak annyi időt töltenek, míg az elnök rá nem üti a parlamenti vitára alkalmas pecsétet. Ad-abszurdum teljesen szabályosan lehet egy reggeli ötletből délutánra végrehajtható törvény.

Konlúzió

Nincs értelme arra biztatni, hogy ne vegyék át a mandátumokat, kivéve ha egyéb külső tényező is szól mellette (mint Karácsony esetében, aki nem akar Zuglóban időközi polgármesterválasztást). Az ellenzéknek ki kell használnia azt a kevés mozgásterét, lehetőségét, ami neki adatott.

És persze az sem árt, ha kamerák mutatják, hogy milyen az, amikor szembesülnek a maguk teremtette tehetetlenséggel és feszengnek, mikor a kétharmad beléjük fojt bármit.

Kikaptunk, nem kicsit, nagyon. Gyurcsány Ferenc nyugodtan tarthat még egy őszödi beszédet, mert ezt bizony elkúrtuk nem kicsit, de kurva nagyon. Sőt még annál is jobban!

Mindenki hibás - még én is, hogy előbb nem lettem olyan szkeptikus, mint amilyen tegnap lettem a kétharmad láttán.

Hibás az MSZP, mert túl sokáig hagyta Botkát pusztítani, aki egyetlen szövetséget sem kötött,, de legalább vérig sértett mindenkit. A szegedi polgármester megkaphatja a szolgálataiért az utolsó részletet is Orbán Viktortól.

Hibás Demokratikus Koalíció teljes vezetése is megérne egy misét. Nem tudtak Botkára ellenszert, ám amikor Botka mégis csak eltűnt addigra már a saját listán dolgoztak - visszavonhatatlanul. Ez így lehetne fatális véletlen is, de az, hogy Botka ellen nem tudtak mit kitalálni, gyorsítani a folyamatot, az inkább - most kimondható - politikai impotencia volt.

Az MSZP meg nagyon későn ocsúdott és keveset tudott markolni. A Párbeszéddel való összefogás kicsi volt ahhoz, hogy az addigra saját ambícióját, az önálló frakciót kergető Gyurcsányt megállítsa.

Arról nem is beszélek, hogy a Jobbik és az LMP életük lehetőségét hagyták ki a koordináció kihagyásával. Igaz, a Jobbik hitt a Simicsika birodalom erejében, a HírTV szuggesztivitásában, de hogy az LMP mire alapozva hozta meg döntését, hogy mindenből kimarad ....???

Na nem mintha az Egy Nagy Közös Lista nagyon sokat számított volna. Ha minden szavazat egy helyre megy, akkor is a Fidesznek akkor is kényelmes többsége van ebben a rendszerben. Legfeljebb nem gondolkodhatnának kétharmados törvényekben. Tisztán látszik, hogy Egy Nagy Közös Lista helyett Egy Nagy Párt kellett volna, de ehhez Vonától Gyurcsányon át Molnár-Karácsony-Mesterházy-Botka katyvaszig mindenkinek hátrább kellett volna lépni vagy három lépést. Nem tették meg.

Az is tisztán látható, hogy a tiszta kezek hazugságának vége. Mind Lehet(ett volna) Más Politika, mind a Jobbik Magyarországért Mozgalom keze bepiszkolódott, nem csak Simicska miatt, hanem a múltjuk, mulasztásai miatt.

Hibásak a civilek, akik minden oldalról próbáltak okosabbak lenni a politikusoknál, ám nem sikerült. Nincs olyan, hogy valaki a partvonalon állva jobban focizzon, mit a pályán lévők. Hiszem, hogy szándékuk kristálytiszta és nemes volt, de miként a politikusok egymással, ők sem egyeztettek rendesen. Rendesen nagy káoszt csináltak, puszta jóakaratból.

Ehhez már csak hab a tortán az a zűrzavar, ami a választási rendszer körül alakult ki. Mondjuk Lehet, hogy akár három mandátum sorsát is befolyásolta a szavazatszámlálók bénázása, de őszintén, maximum az épp nem kétharmadban reménykedhetünk, ami nekem nem elég.

A lényeg: bármennyi re csábító a lehetőség, hogy egymásra mutogassunk, az igazság az, hogy az újabb kétharmadért a felelősség közös.

Amikor kimegyek az utcára, egy tenyésztett mosolyú, hatalmas arcú emberrel találkozom az utóbbi időben: a Jobbikos jelölt órásplakátjával, rajta a felírat: a nyertes jelölt.

Simicska a jelek szerint nem egyszerűen teret adott a Jobbiknak, nem csak anyagi támogatáshoz juttatja új elvtársait, de minden kampánytudását és szerevező tehetségét, amit csak összeszedett a Fidesz holdudvarának vezetőjeként intravénásan táplálja be új kedvencébe.

Jó üzlet volt: Vona Gábor és a Jobbik ugyan olyan biankó csekket kapott a radikális látszólagos visszaszorításáért cserébe, mint amilyennel előtte csak Orbán Viktor és a Fidesz rendelkezett.

A HírTV szinte folyamatosan hozza ki a Jobbikos jelölteket legalábbis nagyon esélyesnek, de inkább győztesnek. Mintha nem is két hét múlva lenne a választás: ugyan az a kommunikáció, amit a Fidesz sajátja volt ama bizonyos G-napig.

Persze a recept adott: szülessen egy kutatás, ami kedvez neked - az se baj ha saját magad mondhatod tollba a kutatónak - és utána terjeszd orrba szájba, vonj le konklúziókat és hirdesd óriásplakáton, minél nagyobb betűkkel. Hogy a mondatnak köze sincs a valósághoz? Kit érdekel?!

A jelek szerint a Jobbikot sem. Simicska pénzén nagyon gyorsan beletanultak a Fidesz módiba, a mindent letaroló jól hangzó féligazságokba.

Már pedig az, hogy minden sarkon egy győztes jobbikos jelöltet látsz, több négyzetméteres tenyésztetett mosollyal az erős csúsztatás, féligazság, sőt számomra egy pofátlan szemtelen, Fideszt idéző nagypofájú, NER kompatibilis hazugság. Olyasmi, amit egy valódi demokrata nem mond, nem ír le és nem is pénzel.

Mert győztesek legkorábban bő másfél fél hét múlva lesznek, április 8-án este kilenc óra tájékában. Hogy hány Jobbikos lesz köztük nem tudom. De nem annyi, mint amennyi a fogpaszta reklámokat idéző műmosolyát villantja rám, az tuti biztos. Ugyanis a választást szavazatokban és nem kampány mondatokban mérik, és nem ma, hanem április  8-án. És ki tudja, mit választ a szavazó?

Márpedig az nem jó jel, amikor a győztesek fórumain mindössze öt tíz ember lézeng, miközben vannak olyan nevek, amik könyvtárakat és művelődési házakat töltenek meg. Ha nem így lenne, akkor a HírTv-ben, a Jobbik Facebookján, s mindenhol másutt telelenének a hírek a sikeres, tömegeket mozgósító fórumokról.

Persze a plakátok receptje rém egyszerű. Először Simicska pénzen vettek egy közvélemény kutatást, természetesen saját maguktól, az Iránytű intézettől. Hát igen, már Churchill is csak abban a kutatásban bízott, amit maga hamisított. Ez természetesen óhatatlanul, zsigeri ösztöntől vezéreltetve alaposan felülreprezentálja a pártot.

Majd add a neked kedvező torzított jelentést a politikai marketingeseknek, akik amúgy is hajlamosak a nyílt hazugságra, és kész az üzenet: a Jobbik bő tíz nappal mindenki előtt nyert.

Legalábbis azokon a papírokon, amiket a pártközpontban készítenek. 

Dr. Márki-Zay Péter egyszerűen és nyíltan feltörölte Hódmezővásárhelyt a Fidesszel. Ezen nincs mit szépíteni. Ez szép siker, elsősorban neki, a családjának, a kampánycsapatának, másrészről az ellenzéki pártok türelmének és bölcsességének köszönhető.

Ami nyilvánvaló: ha a teljes ellenzék összefog, a Jobbik néppárti tagozatától az MSZP-ig, akkor nincs az a Fidesz, nincs az a KDNP, ami ellen tudna állni. Egy ilyen összefogás nagyon hamar 10-20 fősre vágná vissza Fidesz frakciót, akiknek ezért ölbe tett kézzel kéne nézniük, ahogy az egész kártyavár Mészárostól Tiborczig,  megy a levesbe. Orbánnak hamar papírja lenne arról, hogy édesapja elveszíti a bányáit, felesége a szőlőbirtokait, veje és lánya szembe kellene hogy nézzen a rög valósággal, ahol nem az a tudás, a tehetség, a szorgalom, hogy ki az apád, anyád, apósod.

Mégsem reménykedem. Eufória tovaszáll, Dúró Dóra nyilatkozott, így már nem én vagyok az ünneprontó.

Egyrészt az országban nincs több dr. Márki-Zay Péter, nincs olyan ember aki mögé a teljes ellenzék fel tudna sorakozni. De ha lenne is, akkor is lennének a fanyalgók, akik csak addig hirdetik a szövetséget, míg ki nem derül, hogy nem ők a nyertesei. Előjönnének a Fodor Zoltánok és a Hernádi Gyulák, s mind mind ráindulnának az egyetlen esélyes jelöltre, hátha nagy szolgálatot tehetnek a -- Fidesznek.

Másrészt lehetetlen nem észrevenni, hogy a Jobbik, ami a hódmezővásárhelyi összefogás motorja volt, elért a néppártosodás határáig. Egyre nagyobb a feszültség a régi radikálisok és a Fideszből kiábrándult, Fideszből menekült konzervatív jobb oldaliak közt. Kérdés, hogy Vona Gábor meddig képes még szájzárat tenni a radikálisokra, kérdés, hogy mikor jön el a Jobbik és a Még Jobb szétszakadása. Gyanítom a választás után szakadni fog a párt, még ha most nem is láthatóak a jelei.

Vona egyben tudja tartani?

Pedig Hódmezővásárhelyen láthatóan a kiábrándult Fideszesek uralják a Jobbikot, radikalizmusnak látható jele nincs.

S bár a néppárti tagozat valószínűleg nyitott enne egy Jobbik-Baloldal összefogásra a Fidesz ellenében, a régi motorosok, a régi radikálisok még mindig ott vannak a pártban. Érdemes figyelni Dúró Dórát, ahogy már a győzelem másnapján az újságírói kérdésre csípőből rávágja: nem lesz semmiféle együttműködés az MSZP-vel. Na igen, amit első pillantásra lehet egy hősies következetességnek, a Tiszta kézzel politikájának tekinthetni, az másodikra egy őrült történelmi hülyeség, az elszalasztott rendszerváltás lehetősége. Még egy törzs jobbik szavazó ismerősöm is csalódással vette tudomásul a hírt, pláne, hogy ő maga vetette fel, hogy ideje lenne a legszélesebb körben összefogni...

Ez vezet odáig, hogy bennem egyre csak sokasodnak a kérdőjelek a Jobbik körül: a választás után a magát legerősebbnek jellemző ellenzéki párt bajban lesz. Ha nyernek, akkor azért, mert a radikálisok is szeretnének a hatalom közelébe kerülni, ha vesztenek, akkor azért, mert a radikálisok ledobják magukról a szájkosarat.

Persze az is kérdés, hogy mi számít győzelemnek. Hisz valamilyen koordináció nélkül képtelenség elérni az abszolút, s egyetlen látványos eredményt: Orbán Viktor nyugdíjazását.

Érdekes párhuzam fedezhető fel a legkisebb és vitathatatlanul legagresszívebb ellenzéki pártban és a legnagyobb kormánypártban: mind a kettőnek a vezetője kampánynyitó beszédében többet foglalkozott az ellenzékkel, mint kellett volna. A Momentum évadnyitója olyan szereptévesztésről adott bizonyságot, mint a csivava, amin doberman szoftver fut. 

A politika meglepően bipoláris, két játék tér van: egy ellenzéki és egy kormánypárti. Ez bizony olyan mint a grund foci: nem az számít hányféle szerelésben vannak a játékosok, csak az számít, hogy tudod melyik kapura megy a támadás, ki van veled és mekkora az összhang.

Épp ezért néztem nagyot, amikor az elméletileg ellenzéki Momentum kormánypártként kezdett viselkedni és az ellenzéki pártokat támadta. Totális szereptévesztés azokat támadni, akikkel kénytelen kelletlen lesz Fekete-Győr András együttműködni, ha tényleg ütni akar a Fideszen.

Lehet és kell kritizálni az ellenzéket. De testületileg nem tudod támadni, nincs olyan, hogy ellenzék csere. Fekete-Győr is inkább azért találta ki, mert a hívei -- akiknek bemesélte, hogy a világmegváltása két perc, egy párt felépítése egy év -- már kezdik elveszíteni a hitüket. Elfelejtette, vagy tán ő maga sem volt vele tisztában, hogy kormányváltás sosem a semmiből jön: több mint egy ciklus folyamatos építkezése kell hozzá. 

Ennek fényében lássuk be, a Momentum parlamentbe kerülése is nagy eredmény, a teljesítményük maximuma lenne. Kijózanító látni, hogy Fekete-Győr András a saját és bekerüléséért küzd, de ez a valóság. (Igen, az a valóság, aminek kampányban befogják a száját!) Viszont fogalmam sincs, hogy egyedül a parlamentben hogy fog tudni ütni a kormánypárton, ha nem lesznek hozzá szövetségesei.

Igaz, ez arra nagyon jó, hogy a lehető legtöbb ellenzéki szavazatot elvegye, és ezzel biztosítsa Orbán kétharmadát.

Jellemző erre a fiatal formációra - na nem mintha e sorok írója túl sok évtized tapasztalatával rendelkezne - hogy képtelen felfogni az esélyeket és a azt, hogy mekkora a tét. Lázadnak minden ellen, és mindenkit tehetetlen hülyének látnak, aki előttük élt s dolgozott. Képtelenek megérteni azt, hogy a politika csapatjáték: csak az számít milyen szövetségeket tudsz kötni, mind egyénileg, mind párt szinten.

Ezzel a kampánynyitóval a Momentum sokkal inkább tűnik egy belilult Fidesz vezette kampány formációnak, mintsem valódi pártnak. Gyakorlatilag csak a Fideszbe nem rúgott bele Fekete-Győr - leszámítva a NOlimpia mozgalmát, amiből azért a több ellenzéki párt is kivette a részét. Tulajdonképp a kampánynyitó is ugyan arra az üzenetre, az "ellenzékváltás" irreális víziójára épült fel.

Az egész internet tele lett egy 25 éves parlamenti felszólalás felvételével, amiben Áder János akkori Fidesz-képviselő, manapság köztársasági-elnök tiltakozik a határon túli magyarok szavazati joga ellen. Hosszasan fejtegeti, hogy aki nem élt, nem él itt, nincs kötődése az országhoz, az intézményrendszerhez és a főleg, akik nem viselik következményét a döntéseiknek, azok ne szóljanak bele a Magyarország dolgába.

Szóval kijelenthetjük, hogy Áder János 25 évvel ezelőtt, GyFe. (Gyurcsány Ferenc előtt) 9-ben már/még gyurcsányista volt.

A képhez hozzátartozik ugyanakkor, hogy az akkori Fidesz még a nemzetáruló liberálisokat erősítette, igaz, Viktorunk fejébe ekkor már kiűzhetetlenül megjelent a hatalomvágy démona, és már javában szervezte a a jobboldali-konzervatív-populista fordulatot. Ekkoriban tette magáévá a "Mindenki egyért, mindenki értem" gondolatát.

És aki ebbe nem ment bele azt Brüsszelbe átkozták jó időre.

Ma már Áder János is mást gondol a határon túliak szavazati jogáról, melynek jelenlegi kényelmes életét köszönheti. Gyanítom nem tudná Gönczöt utánozni, aki ugyanúgy felkérte miniszterelnöknek Horn Gyulát és Orbán Viktort pedig egyikükkel sem értetett egyet semmiben. Ráadásul az első annak a rendszernek a karrier diplomatája volt, aki őt halálra ítélte, igaz a másodikon is látszott, hogy hatalom mániájában képes még nemzetét is halálra ítélni. Nem adná könnyen az ellenzéknek a kormányalakítás jogát.

S tény, hogy Orbán kifacsarodott gondolkodására - és taktikus alamuszi nyuszi mivoltára - vall az, hogy bár Orbán Viktor volt a Fidesz frakcióvezetője a felvétel időszakában, mégis Áder János tiltakozott a Fidesz nevében. Igen, mert Orbán már 1993-ban is túl gyáva egy határozott kiálláshoz, Orbán nem képvisel senkit és semmit, Orbánnak nincs véleménye, épp ezért nem is vitázik. Orbánnak csak konzultációja és népszavazása van, megspékelve egy jó nagy hecckampánnyal.

Épp ezért e videó is sajnos dr. Áder János fejére száll vissza, s nem az ex-frakcióvezető, ma miniszterelnök fejére. Sajnos.

Nekem kimaradt mind az Alaptörvényből, mind a választási törvényből az a fejezet, ahol taglalják a Nemzeti Választási Bizottság törvényhozó, kvázi kampány alatti parlament lett. A NVB feladata az, hogy a választások zavartalan lebonyolítását biztosítsa és a szabályokat betartassa. De nem faladata az, hogy a választási törvény hiányosságait betömködje; főleg nem a kormány szája íze szerint.

Márpedig pénteken ez történt: a Bizottság állást foglalt egy, a választási törvényben egyáltalán nem szabályozott kérdésben: mi legyen azon szervezetek listáival, akik a kampány közben léptetik vissza jelöltjeiket és így a választás napján nem lesz meg az országos listához szükséges jelöltek száma?

Törvényileg ezzel nem foglalkozott a Parlament, hisz a kampány mindkét oldalról mindig is a politikai manőverek legtisztább terepe, mindig is a visszalépésekről, és egymásra találásokról szólt. Igaz jelen helyzetben a regnáló oldalt ezt nem érinti, a Fidesz-KDNP természetesen a legnagyobb egységben készül a választásokra: teheti, hisz a KDNP mindig is Semjén Zsolt barátaiból és üzletfeleiből állt és programja is rémesen egyszerű: minél nagyobb látszólagos hatalmat kivívni maguknak.

De vissza a lényegre: a Nemzeti Választási Bizottság megszegte a törvényt, hisz nem egyszerűen értelmezte a törvényt, hanem kiegészítette azt. Erre csak a Parlament lenne jogosult, persze ahhoz rögtön kellene a kétharmad, ami jelenleg Fideszéknek nincs meg. Ám ha meg is lenne, akkor is kérdéses a döntés alkotmányossága, és betarthatósága, hisz  jelöltek akár a választás előtti éjszaka is visszaléphetnek valaki más javára, s így csak urnanyitáskor derülne ki, hogy hány országos lista is van tulajdonképp.

Vagyis a választás totális káoszba fordulna, egy nemzeti röhejes színjátékba, ahol a Választási Bizottság kilenc állandó, kormány által delegált tagja határozza meg a győzteseket. Ami egyenértékű a szabad választások rendszerének végével, visszatértünk a Rákosi-Kádár korszakba, amikor már urnanyitáskor tudtuk, hogy a hazafias népfront 99%-ot szerez.

A Nemzeti Választási Bizottság döntése nem egyszerű jogértelmezés, nem egyszerű állásfoglalás: ez egy, a hatáskörét alkotmányellenesen túllépő, az Alaptörvény által biztosított minimális demokráciát is semmibe vevő, Orbán Viktor végtelen hatalom mániájával való cinikus összekacsintás, halálos történelmi bűn. A mindent mozgató vak megfelelési kényszert használja ki a miniszterelnök pártja, hogy távol maradjon egy nemzetközi visszhangokat és nyilvánvalóan Alaptörvény és demokrácia ellenes lépéstől, hisz mindig van, aki elvégezze a piszkos munkát. Kár hogy most a legtisztább demokratikus aktus, a választás őrzői azok.

A demokrácia a választásról szól: minél több dologban, minél szélesebb körben, minél többször kérdezni meg az emberek véleményét. De csak ésszel hisz minden apró cseprő üggyel, vagy alaptalan, felesleges kampánnyal csak az emberek kedvét vesszük el az élettől. Az emberek ugyanis azért választanak politikusokat, hogy döntsenek a mindennapi kérdésekben.

Az előválasztást is ezért támogatom, még most is. Az előválasztási rendszer lehetőséget ad a kis pártoknak, hogy hangjukat hallhassák és kezdő ismeretlen politikusoknak adhat ismertséget. Nem lenne rossz, ha a politikai szövetségek már jelölteket is egy egészséges, nyílt és átlátható verseny eredményeként állítanák ki.

DE!

Az előválasztásnak hazánkban hagyománya nincs, szabályai sincsenek. Ki választhat? Kit ehet választani? Relatív vagy abszolút többség legyen? Gyűlés keretében legyen, vagy elhúzva egy hétre? Hol legyenek a szavazás helyszínei - mind olyan kérdés, amit még békeidőben is nehéz tisztázni, nem hogy a magyar ellenzékben, amikor a személyi ambíciók felülírják -- ledarálják, szemétbe dobják -- az egy tábor, a közös cél érzését.

Márpedig válaszok nélkül nem lehet előválasztásokat tartani -- vagy miért ne, ennél nagyobb már úgy sem lehetne a káosz.

Így hát elengedtem az idei előválasztások ötletét és ezt javaslom a Közös Ország Mozgalom civiljeinek is. Igaz, ők nem konkrét választást szeretnének, "csak"  egy közvéleménykutatást néhány egyéni körzetben. A legfontosabbakban. Ennek lett volna létjogosultsága: ősszel. Mára az egész olyan mint egy vonat: jelentősen elkésett: a jelöltállítás szép lassan lezárult, a koalíciók és szövetségek lassan megformálódnak, kialakulnak. Nem kellene a jövőhéten még jobban egymásnak ugrasztani az ellenzéki pártokat ráadásul pont ott, ahol esélyük van nyerni.

Alig hetven nappal a választások előtt már rég az emberek meggyőzésén kellene dolgozni -- a lehető legteljesebb együttműködésben --, hogy ez a szedett-vedett banda, amit Demokratikus Ellenzéknek hívnak, igenis képes arra, hogy vissza állítsa a a szabadságot, hogy ismét értelmes keretek között és európai értékrenddel kormányozza ezt az országot. Márpedig emberek ezreit kellene minden nap megnyerni azért hogy a 2014-es leégés ne történjen meg.

Rá kéne ébredni, hogy a nagybetűs, de értelmetlen, sőt álszent összefogás, nagy közös lista helyett valódi együttműködést kéne demonstrálni. És akkor a választók végre engednének akaratuknak és titkos vágyuknak, hogy ezt a harácsoló, közpénz-bulimiás, "annyit érsz, amennyid van" bandát elzavarnák a búsba.

Nem azzal van a baj, hogy a kormány mégiscsak lefolytatta a menekültügyi eljárásokat, amiket az uniós megállapodás, alias quota előírt. Nem leszek köpönyeg forgató, egyáltalán nem baj.

Mégis mi értelme ezután annak a sok milliárdnak ami elment menekült kérdéses konzultációra, népszavazásra, sorosozásra? Azon kívül, hogy az állami propaganda működtetői megint jól jártak, sikeresen gyáva nyulakká változtatta a magyarokat, Őcsénytől Pécsen át Ceglédig nagyon sok településen ijesztette meg a kormány a lakókat, akik boldog-boldogtalant, vízilabdacsapatot és szaudi rendőröket. Másrészt szembe is fordított egymással minket, azokat akik a saját szemüknek és azokat akik a Kormánynak hittek.

Ez a civódás a Fidesznek a választási évben - de tulajdonképp bármikor - minden pénzt megér, hisz addig sem azzal foglalkozol, hogy a gyereked miért hagyta el az országot, nem azzal foglalkozol, hogy miért csak 50 évesen lett okosabb Zukerbergnél a kárpáti zseni Mészáros Lőrinc, hogyan gazdagodik a városok elsötétedéséből a Tiborcz.

De sokkal fontosabb kérdés, hogy ha már Altusz Kristóf egyetlen elejtett mondatában elismerte, hogy tiokban mégis befogadtuk az 1300 menekültet és ezzel a Kormány végrehajtotta a soros terv ráeső részét, akkor mi különbség van az ország vezetése és a sorosista szervezetek közt?

Csak a a menekültkérdést vizsgálom, de minden másra is igaz: a sorosista szervezetek, nem folytattak gyűlöletkampányt, s ha segítették is a menekülteket, akkor azt minden esetben nyíltan, átláthatóan tették.Egyik sem csinált nagy titkot, hogy védik az egyének jogait az állammal, a Kormánnyal, az istenkomplexussal rendelkező Miniszterelnökkel és léhűtőivel szemben.

Márpedig ha a Kormány olyan komolyan titkol valamit, amivel uniós eljárások egész sorát előzhette volna meg; valamit, amivel megakadályozhatta volna, hogy az ország uniós tekintélye messze a román béka segge alá essen, akkor ott valami nagyon nem stimmel.

Nem a nevek érdekelnek, hanem az a bizonyosság, hogy az állam mindent megtesz, hogy elfogja a bűnözőket, akár terroristákat, legyen szó a határon jelentkező menekültről, legyen szó letelepedési kötvényesről, Ukrajnából nyugdíjért jelentkezőről, magyar igazolványos, vagy határon túli kettős állampolgárról, amerikai volt elnöki tanácsadóról vagy vagy született magyar állampolgárról. Hiányzik az a bizonyosság, hogy akkor is be kell tartani a törvényeinket, ha a miniszterelnök vagy.

A nagy titkolózás miatt bennem ugyanis felmerült, hogy a Kormány tényleg lefolytatta-e a menekültügyi eljárást teljes alapossággal? Ellenőrizte-e a menekült státuszért folyamadók hátterét, lehetséges terrorista kapcsolataikat, indokaikat, történetüket? Vagy a menekültekkel együtt az eljárási hibákat is titkosították?

Ha ezt titkolták, akkor mit titkolnak még mondjuk Paksról? Talán azt hogy az erőmű épp csak a biztonsági minimumot tudná? Hogy életveszélyes egy hirosimai atombombával egyenértékű láncreakciót naponta tízszer átfuttatni egy lakott területen? Hogy a felvett hitelbe az ükunokáink is belefognak rokkanni?

Mit titkolhatnak még?

Épp a titkolózás miatt engem sokkal jobban megijesztettek a kormány által befogadott menekültek, mint az amikor csoportokban várták a Baross téren az Ausztriába induló vonatokat. A titkolózás miatt gondolom azt, hogy a Kormány sokkal nagyobb veszély az országra, mint tíz Soros pénzelte alapítvány.

Ezen a télen eddig 89 ember fagyott meg, pedig nem is voltak még igazi nagy, hosszan tartó mínuszok. Úgy néz ki a Fideszesek nem akarnak változtatni azon, hogy minden évben 200-220 ember fagy meg. S ami a legelszomorítóbb: a kihűlt emberek többsége saját otthonában halt meg.

* 

Magyarországon becslések szerint minden 10. háztartásnak nehézséget okoz kifűteni a lakását. Ezt hívják energiaszegénységnek. Ők azok, akiknek minden hónapban választaniuk kell: egyenek-e vagy fűtsenek. Jelentős részük nyugdíjas, akik már ahhoz is gyengék, hogy a szociális vagy kampány időszakban kapott tüzelőt bevigyék, felvágják. Rajtuk nem segít a 3,5%-os nyugdíjemelés, őket nem látja meg a Kormány, nem látja meg a Fidesz-KDNP tagsága. Ezekhez az emberekhez nem ért el a rezsicsökkentés, ismerősük sincs a MOL-nál akinek odaszólhatnának, hogy legyen olcsóbb a fűtőolaj. Pedig ezek az emberek negyven évet ledolgoztak tisztességben, gyereket neveltek, téeszben dolgoztak, háztájit neveltek és tisztességesen adóztak a Magyar Állam törvényei szerint.

Mindeközben a keleti határszélen tízezer számra települnek be papíron orosz és ukrán nyugdíjasok, hogy sok esetben légből kapott hamis igazolásaikkal akasszanak le 200-300 ezer forintos pénzeket, miközben egy fillérrel nem járultak hozzá a nyugdíjalaphoz. Ráadásul ők azok, akik nem a magyar kisboltban költik el a pénzüket, nem a horribilis magyar áfát fizetik meg, hanem a határ túloldalán élnek dúsgazdag emberként. Legfeljebb orvoshoz járnak még át, hisz a magyar egészségügyet, mint papíron  itt élő nyugdijasok, ingyen vehetik igénybe. Azt az egészségügyet, aminek már az itt született és még itt élő, ide adózó magyar állampolgárok ellátására sincs elegendő forrása.

Ha csak a 26 ezeren vannak, ez akkor is évi közel egymilliárd forint, egészségügyi ellátás nélkül. Ezt a pénzt mi dolgozó magyarok rakjuk össze, de ahelyett hogy az itt élő kisnyugdíjasnak adnánk aki felnevelt minket, aki már megszolgálta a magáét, akár tűzifa képében, akár tisztességes - nem 3,5%-os - nyugdíjemelés képében, sehonnai ukránokra költjük, akik még magyarul még annyit sem tudnak helyesen, hogy forint. Mellette élő kisnyugdíjas néni fűtetlen szobája pedig senkinek sem számít.

Az egyszerű ellenzéki szavazók körében még mindig népszerű a teljes, a nagybetűs összefogás, hogy egyszer mindenki, Karácsony Gergely, Molnár Gyula, Fodor Gábor, Kunhalmi Ágnes, Gyurcsány Ferenc és Szél Bernadett (egyesek szerint még Vona  Gábor is) egy színpadra áll és együtt vonulnak a Fidesz ellen, egy jelölt, egy lista alapon.

Vágyálom, amit maximum a számítógépek választási kalkulátorai tudnak díjazni.

Ha meg lenne a hajlandóság a feltétel nélküli összefogásra, ha meg lett volna a hajlandóság, hogy mindenki feltartott kezekkel és prekoncepciók nélkül egyszerre ül a tárgyalóasztalhoz, talán működött volna. De lássuk be, mi magyarok, nemzeti hagyományainkhoz híven inkább hiszünk a mexikói felállásban, hogy mindenkinek a fejéhez fogjunk fegyvert. Egyszerűen nem bízunk annyira a szövetségeseinkben, hogy hátat merjünk nekik fordítani.

A hétvégén sokan értetlenül álltak, hogy a szeptember óta létező DK-MoMa szövetség felbomlott. Ahogy e sorok írásakor Gyurcsány Ferenc is megerősítette, az oka az, hogy a Modern Magyarországért Mozgalom és Bokros Lajos nem ért el akkora támogatást, hogy a nevüket felvétele ne okozna komoly fejfájást a Demokratikus Koalíciónak. Mert ugyan a közvélemény kutatások szerint a gyurcsányisták önmagukban érnek 10-13%-ot, de ez épp csak a bejutási küszöb felett lenne egy két neves listával. Ráadásul ha a formálódó szövetséget nézzük, egy DK-Együtt-Moma listára már a 15%-os bejutási küszöb vonatkozna, ami -- tekintve, hogy a választásokon egy meg egy sosem kettő -- kockára tenné mindhárom párt bejutását a Parlamentbe.

Hozzáteszem, az MSZP pont ezt a hibát követte most el. Ha lehet hinni a pletykáknak és Fodor Gábornak, akkor már formálódik egy MSZP-Párbeszéd-Liberálisok lista, aminek még matematikailag sincs ki a 15%-a. Mondjuk a Liberálisoknak a MoMá-hoz hasonlóan még az 1% se. Vagyis a nagy összefogás kényszerben a Szocialista Párt jó eséllyel aláírta a halálos ítéletét. Mondhatni kész öngyilkosság. Innentől őket csak az mentheti meg, ha a DK-t vagy az LMP-t be tudják vonni, ami jelenleg esélytelennek tűnik.

Úgy hogy remélem csak félreértés az egész.

Vagyis jelenleg el lehet engedni a népszerű slágertémát, az összefogást, inkább izguljunk a minél teljesebb együttműködésért. Vagy mindenki a saját ízlése szerint.

Kovács Zoltán kormányszóvivő interjút adott a Financial Times-nak, melyben legfőképp a civil-törvényről - s persze Soros Györgyről volt szó.

A kormányszóvivő ebben kifejtette, hogy Soros György véleményével szemben, a Fidesz demokrácia felfogásában a civilek nem politizálhatnak s ennek legfőbb oka:

"hogy csak választott képviselők politizálhatnak legitim módon."

Kár, hogy ez csak most jutott eszébe a Kormányszóvivő úrnak és mélyen hallgat, amikor a Civil Összefogás Fórum kezd el politizálni. Érdekes módon hallgat akkor is, amikor a hódmezővásárhelyi római katolikus esperes-plébános politizál a templomban. Sehol sem volt, amikor Erdő Péter szól bele a menekült politikába.

Márpedig sem a CÖF-öt, sem a Római Katolikus Egyház tisztségviselőit nem választották meg, nem tagjai a Parlamentnek, nem részei a törvényhozásnak. Igaz nem is bírálják a kormányt.

Ha csak az alapján teszünk különbséget civil és civil közt, hogy ki van velünk és ki ellenünk, akkor az már nem demokrácia. Csak a diktatúrák támadják ilyen vehemenciával az eltérő véleményeket megfogalmazókat.

A Civileknek, legyenek azok jogvédő szervezetek, egyházak vagy újságírók, igenis elidegeníthetetlen joga, kötelessége ellenőrizni bármilyen hatalmat. A civilek azok, akik véget tudnak vetni a füstös kaszinókban, a privát partikon és vagy egy parlamenti dolgozószobában létrejövő alkuk világának. A civilek ellenőrző funkciója különösen fontos egy olyan kis országban, mint a miénk, ahol mindenki barátja mindenkinek, ahol az egy brancsba tartozás felülírja a hatalom alkotmányos megosztását. A civilek az ország lelkiismerete, a választófülkén kívüli demokrácia.

Ez nem kórság, hanem áldás, s ezt a Fidesz is jól tudja, mert ellenzékben nem egyszer támaszkodott azokra, akiket most ki nem állhat. Pedig ha demokraták vagyunk, akkor a civileket akkor is vállalni kell, amikor támogatnak, de akkor is, ha bírálnak minket.

A Fidesz adománygyűjtő akciója egyszerre vágta ki a biztosítékot mindenkinél, aki egy kicsit is gondolkodik még ebben az országban. Hisz miután kidobtak az ablakon 3 milliárd forintnyi közpénzt, Soros-ellenes állami kampányt csináltak a mi pénzünkből, még képesek olyan képet festeni, mintha ettől a párt kassza ürült volna ki.

Igaz a Fidesz tagoknál nincs különbség a közpénz, a pártkassza, és a saját zseb közt. Azt hiszem ez a fajta gátlástalanság felvételi követelmény lehet.

A közösségi finanszírozás a magyar politikában nem új: civil kezdeményezések és tiltakozások (pl. internetadó elleni tüntetés szervezői), a Kétfarkú Kutyapárt de legutóbb a Jobbik is így szeretett volna bevonni plusz forrásokat. Jellemző ezekre, hogy akár milyen sokan is támogatták őket, csak néhány százezret, vagy csak pár milliót tudtak összeszedni. Pedig az internetadó elleni tüntetések támogatói bőven összemérhetőek a kormánypárt teljes szavazótáborával.

Lássuk be: ennyiből nem lehet a világ egyik leggazdagabb emberének nemlétező terve ellen harcolni. A Fidesz már amúgy sem hajol le egy utcán hagyott ezresért...

De igazából nem is ez a ez a lényeg. Ez az akció csak egy látszat, egy álca, egy fedősztori annak elrejtésére, hogy a Fidesz miként tölti fel a pártkasszáját a kampányra. 

A múltban ilyenre nem volt szükség, de a Fidesz úgy vágta rá a Jobbikra a vas ajtót, hogy egy kicsit a a saját ujja begyét is megcsípte: elvágta azt a régi olajozott, simicskai módszert, hogy a holdudvarba vont teljes magyar médiát s reklámpiacot mélyen áron alul használhassa. Így most kénytelen a pénzt először a saját kasszájába tenni, hogy visszaadhassa reklámért cserébe.

Ha viszont a holdudvar vezető emberei személyesen fizetnék be a kampányra - a túlélésükre - szánt milliárdokat az bizony feltűnő lenne: öt befizetés - Mészáros, Tiborcz, Garancsi, Vajna, Széles - összesen öt milliárd forint értékben. Ez már a kampány alatt nyilvánvalóvá tenné a pénzek vándorlását. Így megpróbálják közösségi finanszírozás leple alatt, jó néhány félmilliós tételre szétbontva strómanok segítségével átpumpálni a pénzt. A csekk csak azért kell, hogy ezeket le lehessen dugni Manyi néni 1000 forintosa mellett.

Összefoglalva: kellett egy fedőakció, hogy a Fidesz álcázza azt a pénzt, amit a gazdasági holdudvarának a számadói strómanokon keresztül pumpálnak most januárban a kampánykasszába.

Erre nem lett volna szükség, ha a Fidesz képes előre gondolkodni, takarékoskodni, vagy csak egyszerűen félretenni a pénzt, s ezeket a visszacsurgatásokat négy év alatt elintézni. Bár az is lehet, hogy úgy gondolták, 2018-ban már nem kell kampányolniuk, tán még választani sem.

Az ó év igazi pénzesővel búcsúzott Mészároséktól, a legutolsó hír 63 milliárdos közbeszerezés elnyeréséről szólt. Az új év számukra ott folytatta, ahol az előző abbahagyta: 2018 reggelén elnyertek egy 49 milliárdos vasútépítést. Na erre mondják, hogy van akinek minden nap karácsony.

Ám - talán az ünnepek miatt - úgy néz ki mintha a Fidesz leégett volna, mit leégett: koldus botra jutott, elszegényedett, már a mindennapi Habony Árpád megfizetése is gondot okoz. Pedig a gazdasági holdudvar kimondatlanul, de rendszeresen csorgat vissza a Pártnak, igaz a karácsony és az újév miatt talán késnek az átutalások. Ezért személyesen a miniszterelnök, Orbán Viktor kunyerál egy kis pénzt a választóktól.

Mondjuk alapból vicces, hogy a fideszesek annyira eltudnak verni minden pénzt, hogy még a saját pártjuk sem képes kigazdálkodni egy egyszerű hóvégét, miközben messze a legtöbb támogatást adják maguknak. Bele sem merek gondolni, hogy mi lehet a közvagyonnal, ilyenkor milyen sakkozások mennek, hogy legalább a zárszámadásban legyen valamifajta elfogadható szám. Gondolom ilyenkor érzik magukat elemükben a kreatív vénával megáldott könyvelők.

A levél oly meglepő, hogy még a nemzetmegrontó SZDSZ-ből kisarjazott ellenséges média, a 444.hu is átverésnek hitte először. Képzelem milyen meglepetés lehetett a szerkesztőségekben, amikor a nemzeti kormánypárt közleményben erősítette meg, hogy a levél hiteles és tényleg nekik menne a pénz.

Mégis mily' vastag bőr kell ahhoz, hogy miután lenyúlták az emberek öregkorára félretett megtakarításait, miután lenyúlták a gyermekeink jövőjét, lenyúlják ezer milliárdosával az EU pénzeit, lenyúlták a nyugdíj emeléseket, most hét év után az utolsó ezrest is ki akarják sajtolni az emberből? Úgy látszik beindult a NER-be integrált Nemzeti Kunyeragép.

Úgy emlékeztet ez a Rákosi éra kötelező békekölcsön jegyzéseire. Most még csak a lehetőséget nézi a FIDESZ, de figyeld meg: jövőre kötelező lesz mindenkinek feladni postán a havi jövedelmének egytizedét - pakskettőre, felcsúti kisvasútra, kerítésre. Mert a Soros-Brüsszel tengely ezeket is befogja támadni.

Pedig egyszerűbb megoldás is van: egymillió levél helyett isten helyi helytartója, a nagyságos miniszterelnök úr felemeli a kagylót és megsürgeti a legutóbbi száz közbeszerzés többségét elvivő Mészáros-Tiborcz párost, hogy igyekezzenek azzal az átutalást, mert éheznek a gyerekek.

Vagy valami hasonló, de nem tudom, hogy egy Fideszes hogyan mondja azt, hogy elszegényedett? Talán tanácsadósan: be kell fizetni az ibizai utat. Vagy miniszterelnökösen: felcsúti vonatra kell. Esetleg államtitkári hangnemben: halló, itt túl drága a benzin! A megoldás minden kérdésre az lenne, ha a saját lábad nem elég, ha már inog a nemzet terhe alatt, akkor telefonon sürgesd meg az átutalást a nemzeti gázszereléshez IS értő mindenre vállalkozótól.

Jelentem a Magyar Kormány nem hülyékből áll. Igazi kreatív emberek, cask mi átlag szavazók nem értékeljük a már-már zseniális manővereiket. Például sikerült a büdzsé növelése nélkül végrehajtani az egészségügyi béremelést.

Na nem azért, mert beérett a bürokrácia csökkentés, de nem is azért mert hatékonyabbá váltak a kórházaink.

A kutyát ott rejtették el, hogy a korábbi kormányzatok számolva az egészségügyi szektorban található jelentős bérkülönbségekkel, bevezették a garantált bérminimumnak nevezett összeget, amit mindenképp meg kap az egészségügyi dolgozó, amire az állam pluszban, az illetménytáblán felül kiegészíti a fizetését. Persze, így nem kellett szembenézni a főorvosi elittel és lenyomni a torkukon egy differenciált béremelést.

Ez az összeg 161 ezer forint, nem egy eget rengető minimum. Ezért az összegért gályáznak az egészségügyiek 12 órákat vagy többet is naponta.

A mostani béremelés a garantált bérminimumot nem érintette, így az egészségügyi dolgozók ugyanazt a 161 ezer forintot kapják meg, csak az összetétele más: több a fizetés, kevesebb a kompenzáció. Vagyis ha úgy tetszik a kompenzáció egy részét hozzácsapták a bérhez, de attól a kórházi dolgozó napi 12 órázás után még mindig ugyan azt az összeget viszi haza.

Aranyos.

Persze a Nemzeti Kétharmadtól nem ez az első olyan intézkedés,amikor csak a rubrika tartalma változott, de a végeredmény ugyan az maradt, a probléma megmaradt. Így jártak a rendőrök, de gyaníthatóan a tűzoltók, a katasztrófavédők, büntetés-végrehajtásban dolgozók esetén sem olyan jó a helyzet, mint amilyennek a kormány szeretné láttatni. A tanárokról, az önkormányzati dolgozókról már nem is beszélve.

Pont úgy tesznek, mint egy sokat kritizált, nemzetáruló, hanyatló nyugatról származó multi, csak épp őket ezért a miniszteri fizetéssel rendelkező kormányszóvivő nem szólja meg ezért.

A helyzet az, hogy az egész béremelkedést csak a vezetők amúgy is magas fizetésének további elszállása magyarázza. S valóban: egy miniszteri, egy államtitkári, egy főrendőr, vagy épp egy kórházigazgató főorvos fizetésével a kezében tényleg nehéz megérteni mi is ezzel a probléma.

Ez kérem a Nemzeti Nesze Semmi, Fogd Meg Jól Rendszere.

Egy választási évben igen csak kínos, amikor tömegek kígyóznak az ingyenkonyhák előtt. Igazából nem csak választási évben: mindig kínos. Arra emlékezetet, hogy nem elég szóban hirdetni, hogy Magyarország jobban teljesít, hanem tenni is kéne már érte valamit.

Amiben a Nemzeti kétharmad elég kétes eredményeket ért el, hisz a vezetők pénztárcájával, más nevén lévő bankszámlájával együtt nőtt a sor az ingyenkonyhák előtt is.

Ugyan az Emberi Erőforrások Minisztériuma, élén a református lelkészből kutyaütő politikussá visszafejlődött Balogh Zoltánnal cáfolja, hogy a Magyar Kormány az ingyenkonyhák betiltására, de legalábbis eldugására készülne, azért láttuk már a tekintetes minisztérium tekintetes vezetőit hazudni. Ráadásul az ilyen tekintélyelvű erőből történő megoldás tipikusan Fideszes lenne, lásd Debrecent, ahol a kormány párt helyi ereje helyfoglalási pénzt kér azoktól, akik segítenek a szegényeken, a nyomorgókon, azokon akik a fagy- és éhhalál közt választanak. Azokon, akikről gondoskodni az ő feladatuk is lenne, de nem tudnak, sőt ami százszor rosszabb: nem is akarnak.

fotó: fideszfigyelo.blog.hu

Márpedig a szegénység megjelenése bármilyen kínos is, parancs szóval be nem tiltható, propagandával el nem tüntethető. Márpedig addig amíg a TAO politikusaink, a bársonyszéken ülő tehetségtelen zsebcsatár vezetésével azon vannak elfoglalva hogy az állam bevételeit saját zsebükbe, saját kiadásaikat meg az állam zsebébe tegyék: addig nem fognak az utcáról eltűnni a nyomor jelei.

Sőt még inkább meg fognak jelenni. Mert hiába szorítják ki az ételosztást a nyomorgó külvárosokba, mert hiba szorítják ki a jószívűséget a város szélére, kitehetik Kőbánya távoli szegletére, a szegények egyre többen lesznek. Ma kétszer körbeérnek egy háztömböt, holnap hosszában végigérnek az Üllői úton, át a Duna hidakon egészen a miniszterelnöki rezidenciáig.

Kedves keresztény farizeusok, te képmutató kétharmad, ha megtért szemeiteknek a  szegények látványa, s főleg sokasága nem kedves, akkor emlékeztetlek benneteket, hogy nyolc év munkája fekszik abban, hogy ennyire megszaporodtak a karácsonykor ingyen ételre szorulók. Csinálhattatok volna olyan politikát, hogy ha nem is lesznek gazdagok, de a szegénynek sem kellene választania a lakása és a hasa, a fagy és az éhhalál közt. 

Nem azt mondom, hogy a Nemzeti Kétharmad Rendszerének nem ellensége a szegénység: igenis félnek tőle. Ezért tömködik a zsebüket tovább akkor is ha már tele van, hisz félnek hogy szegénynek látszanak. 

Pedig csak lelkiekben azok.

A választási esélyekkel foglalkozó elektor.hu -n olvastam, hogy mekkora hiba a DK és az MSZP lassan körvonalazódó, várva-várt megállapodása a koordinált indulásról. Mindezt arra alapozza, hogy a két párt koordinált indulása minden körzetre kiterjed és kizárja az egymás ellen indulást még olyan körzetekben amik nyerhetetlenek az ellenzéknek.

Mintha már az is baj lenne, hogy körvonalazódik valami választási szövetség.

Először is nevezettek naivnak, de öt hónappal a választások előtt nem merném magabiztosan kijelenteni, hogy nyerhetetlen egy körzet, még akkor sem, ha négy évvel ezelőtt a Fidesz tényleg kétharmaddal nyerte meg. Ráadásul vagyok akkora demokrata, hogy azt mondjam: aki már a verseny előtt lemond a győzelemről, az nem is érdemli meg.

Másodszor ne nézzük a szavazót hülyének! Attól hogy az egyik lapon csak az egyik párt jelöltje szerepel név szerint, a másik lapon - a listáson - úgyis a szívének kedves logót fogja megkeresni, a szívének kedves politikai formációra fogja leadni a voksát. Csak azt veszíti el az egyéni jelöltet nem indító formáció, amit a vesztes egyéni jelölt után kap a lista, ám ezek a számok kompenzáltak: az egyik itt veszít a másik ott. 

Nem hiszem, hogy az elektor.hu által hiányolt 26 verseny töredékszavazatin múlna a DK, vagy épp az MSZP 5%-a. Nem is kell hinnem, elég a számokra pillantani. Az hogy egyes közvélemény kutatók ma már 10% körülire is betudják mérni a Demokratikus Koalíciót, azt is jelenti, hogy hacsak Gyurcsányék valami bődültess nagy hibát nem követnek el a kampányban, ha  tudják tartani a lendületüket, az bejutásukat semmi az ég egy adta világon nem fogja veszélyeztetni.

Ellenben huszonhat súrlódási ponttal kevesebb a kampányban amúgy is hiperérzékennyé váló testvérpárt felé.

Ugyanakkor vitathatatlan, hogy ez a megállapodás nem bővíthető a végtelenségig. A törpepártokon - LMP-től a Momentumig - elúszhat a kormányváltás nagyon halvány esélye. Ám addig, amíg ezen pártokban nem alakul ki az összefogás igénye, az a politikai józanság, ami nevet egyet azon, hogy egy 6%-os párt miniszterelnök jelölt asszonya mennyire komolyan veszi magát, addig kár a bővíthetőségen gondolkodni. Csak fölösleges vita gerjesztés beszólni egy még meg sem született megállapodásra. Hisz a szövetkezés nem baj!

Szegények és szegénység: érzékeny téma, különösen, ha már nyolc éve vagy hatalmon és bár nem beszélsz róla, de a statisztikák mutatják: egyre több a szegény ember. Márpedig Magyarország jelentős része egyre inkább elszegényedik.

Választási évben különösen érzékeny téma ez, hisz Magyarország jobban teljesít.

A kormány pártot sosem a szegénység zavarta, hanem a szegények. Miért látszódnak? miért nem álcázzák magukat, ahogy sok szerencsétlen kisnyugdíjas teszi, miért nem bújnak el a sikátorban, az erdő mélyén, ott ahol csak a madarak látják őket. Miért jelennek meg a belvárosban, véget érni nem akaró tömött sorokban egy-egy ételosztásnál. Miért nem húzódnak vissza az odújukba, miért élnek ezek emberek közt? Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáznak a képmutató Fideszes funkcionáriusok fejében, amikor el akarják tüntetni a szegényeket az utcákról, terekről.

Ne legyen köztéren ételosztás, mert csak odagyűlnek - mondta ki nem régiben a debreceni város és pártvezetés. Ha betiltani nem lehet, akkor vessünk ki rá adót, pont akkorát, amennyi elveszi a karitatív szervezetek kedvét az ételosztástól. Hisz aki ingyen ebédre van rászorulva az annyit is ér. miért nem szedett ő is össze egy jó kis közbeszerzést?

De nem csak a Debrecen Város Önkormányzata, hanem szinte mindegyik adminisztratív eszközökkel, kilakoltatásokkal és betiltásokkal igyekszik eltüntetni szem elől a szegény embereket. A közös az hogy mindenhol a Nemzeti Kormánypárt adja a városvezetés gerincét.

A Nemzeti Kormánypártot elkapta a Nemzeti Pfúj a szegényektől. Engem is elkapott a Nemzeti kétharmadtól.

A szegények csak még többen lesznek - s a közhiedelemmel ellentétben nem azért mert unalmukban szaporodnak. Hanem azért, mert ugyan az a párt, amelynek debreceni tagjai most betiltották az ételosztást, gondoskodik újabb és újabb leszakadó, elszegényedő tömegekről, miközben a saját zsebüket tömködik.

Nem a szegények, hanem a szegénység ellen kellene háborút vívni: oktatással, átképzéssel, munkahely teremtéssel és a mobilitás növelésével, komolyan vett társadalmi felelősségvállalással.

Mert ma már nem csak az lesz szegény, aki elissza a házát, a vagyonát, aki megbízhatatlan, aki nem akar dolgozni. A devizahitelválság, a minimálbér és egyáltalán a béremelések elmaradása, a szorgosan emelkedő közüzemi árak - rezsicsökkentéssel együtt tömegeket juttatnak szegénysorba.

Még csak nem is kell szó szerint az utcára kerülni: sokan épp csak a lakhatásról tudnak gondoskodni, vacsorára már nem telik. Rémisztő mennyi kisgyerekes család áll be ünnepnapokon egy-egy ilyen sorba, hogy legalább ünnepen legyen a gyereknek valami meleg étel. Pedig a szülők dolgoznak: de a lakás hitel, az albérlet a rezsi annyit elvisz, a gyereknek is félre kell tenni könyvekre, a ruháit is olyan gyorsan kinövi... 

Értük kellene harcolni és nem ellenük, nem a szegény az ellenség - én is bármikor szegény lehetek a mai világban. A szegénység ellen már tehetünk valamit, a szegénység ellen érdemes kell és lehet harcolni. mondhatni keresztyéni kötelességünk.

Márpedig a Nemzeti Kétharmad folyamatosan a nemzet egységéről beszél, a leszakított nemzet részekről: közben önként és dalolva amputálja azokat, akik itt élnek, akik ugyanúgy a magyar nemzet tagjai, csak épp rászorulnak egy kis meleg ételre, egy kis emberségre.