Az eltévedt demokrata

AlexNet

#57 Advent

2010. december 16. 12:45 - ElPista

Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, a létrejött. Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.

János evangéliuma 1, 1-5

Advent. Semmihez sem hasonlítható, ha mégis kellene, akkor olyasmi érzés, mint a hideg, fagyott téli sötétben feltűnő gyertyafény, melynek fénye és bűvköre melegen takar.

Az adventnek a reményről kell szólnia. Arról hogy a remény gyertyalángja ragyog fel mindenkinek, akinek nem jutott otthon. A remény, hogy bármily küzdelmes is volt a mögöttünk álló esztendő, a jövő több lehetőséget ad nekünk, mint amennyit elvesztünk. A remény, hogy meleghez jutunk a hideg télben, a remény, hogy megmarad az otthonunk, vagy hogy otthonra találunk.

Az advent az alázatról szól. Egy kicsit abbahagyjuk a lökdösődést, egy kicsit félreállunk. Egy kicsit jobban odafigyelünk a többiekre és nem magunkat toljuk a középpontba. Arról szól, hogy észrevesszük azokat, akik minket körülvesznek, a hajléktalant az oszlop tövében, a didergőket, és azokat a családokat, akiknek holnap talán nem lesz mit enni. Vegyük észre azokat akikkel elbánt az élet, és most egy kicsit, pár napra, pár hétre tegyük félre a saját érdekeinket és szélmalom harcainkat, lökdösődéseinket és kardoskodásainkat. Az advent nem rólunk hanem a másik emberről szól.

Az adventi csendről, mely megaláz és közelebb hozza a másik embert hozzád.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://alexnet.blog.hu/api/trackback/id/tr342519457

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.