Esterházy Pétert manapság nem sokat emlegetik a hivatalos kultúrpolitikában, nem véletlenül. EP ugyanis nem volt jobb oldali, igaz nem volt baloldali sem. Ellenben megmaradt magyarnak mindig. Nobel-díjasan* is, akkor is, amikor Németországban is sikeres írónak számított, amikor szembe nézett a családja jó és később a z árnyékos oldalával is.
Megmaradt magyarnak, mert mint mondta, magyar író az, aki magyarul ír.
Nos, magyar kultúra az, amit Magyarországon hoznak létre. Legyen szó festészetről, digitális művészetről, komolyzenéről, irodalomról vagy színházról. Magyar kultúra Ákos és magyar kultúra a 30Y. magyar kultúra egy Vidnyánszky rendezés épp úgy, mint egy Alföldi rendezés. Magyar kultúra a Vígszínház, a Nemzeti Színház, az Operett, az Opera, a Katona, a Centrál, a győri, a miskolci, a kecskeméti, a szegedi, a szolnoki vagy pécsi színházak darabjai.
Nincs jobb, se baloldali kultúra, és végképp nincs magasabb, felsőbbrendű kultúra. A magyar irodalomban épp ugyanolyan helye van Petőfinek, Kosztolányinak, mint Márainak vagy épp Göncz Árpádnak. A kánon részei és nem azért, mert jobboldalian gondolkodtak, vagy épp baloldalian, keresztyének voltak, vagy ateisták, konzervatívok, vagy liberálisak. Az kultúra egységes.
A politika nem irányíthatja a kultúrát. Aki politikai identitással határozza meg a művészetét, azok bizonytalanok a saját művészeti értékükben és kívülről kérnek megerősítést. Voltak, vannak és lesznek Vidnyánszky Attilák, akiknek politikai megerősítés kell, mert művészetükben bizonytalanok; de a művésznek - van ugyan politikai véleménye - de alkotásai egyetemlegesen értékelhető. Ezt az idő dönti el, nem véletlen, hogy a kánon utólag bővül, egyenként és könyvenként, sokszor évtizedekkel a megjelenés után.
Annak a politikusnak is, akiknek megfordul a művészetek irányítása, annak nincs valami rendben a kobakjában. Kisebbségi tudata van, vagy totalitárius irányítási mániája, esetleg szimplán hazaáruló, hogy megbontja a kultúra egységét, az egyetlen dolgot, ami alapján egy nemzet definiálható, ami egy nemzetet összeköt.
A kultúra politikai irányítása sosem volt sikeres, sem a szocializmusban, sem előtte. Sosem az állam irányításával születtek a korszakalkotó regények, versek. nem az állam döntötte el, hogy Szinyei Merse Pál mit fessen. Egyet tudtak: elsorvasztani, szűkíteni a kereteket, elodázni és gátolni a terjedését, hogy aztán elnyomóként vonuljanak be a történelembe. Azok gondolatai, akik ellen fordult az aktuális kultúrpolitika, mindig túlélték az őket elnyomó rendszert.
ne legyen tévedés: ez nem Gothár Péterről szól, a mai magyar kormány magasról ejti a nők tiszteletét, csak egy jogot ismer el nekik: a szülés jogát, sőt kötelességét. Ha az MMA átszervezése arról szólna, hogy Gothár Péter - amúgy tényleg elítélendő módon - közeledett egy munkatársához, akkor Semjén Zsoltnak, a törvény beterjesztőjének a mai napon párbajra kellett volna hívnia a Klauzál térre Dörner Györgyöt és Mihályi Győzőt, aki eltussolt egy ugyan ilyen - vagy súlyosabb - ügyet a nemzeti tudatáról híres Új Pesti Színházban. Nem tették meg.
A kormány épp úgy elfogadja a liberális emberek adóját, mint a saját szavazóiét. Vagyis az állami támogatás a mi közös mecénás programunk, nem a Kormányé. Ha Orbán, vagy Habony, vagy bármely csatlósuk szeretne valakiket jobban támogatni, felőlem megteheti - a saját vagyonukból, saját magán mecénás programjukból. De ez így nem más, mint a művészethez nem konyító, színházba nem látogató barbárok nemzetárulása.
Persze akkor már annyira nem fontos.
Megjegyzés: a cikk elkészülése alatt a kormányzó többség látszólag meghátrált. De mivel ebben a kormányban nem lehet bízni, maradjon itt mindenkinek mementóul: a szabad kultúra egységes, a szabad kultúra összeköt, a szabad magyar kultúrától vagyok mi magyarok.
*Utólagos kiegészítés: Keveredés állt fenn a fejemben, Kertész Imre volt Nobel-díjas és nem Esterházy Péter, mea culpa. Ám az is igaz, hogy nyugodtan helyettesíthető a cikkben EP Kertész Imrével. Sőt akár Máraival is. Ugyanannak a szabad magyar kultúrának a részei, amit most gúzsba akartak kötni.
