Szeretem olvasni Tamás Gáspár Miklóst. Jókat ír, még akkor is, ha számomra a hangja mindig is hordozott valamit a régmúlt vissza nem hozható romantikájából. Egy avíttas hang, de legalább őszinte.

Most mégis azt kell mondanom, tisztelettel, de kurvára nem értek egyet vele. A javaslatának a lényege, hogy kipécézte magának az MSZP-t és mindenkit felszólított arra, hogy akinek egy kicsit is belefér, szavazzon rá. Csak hogy a demokrácia nem így működik. Ennyi erővel kijelölhette volna a Demokratikus Koalíciót, a Párbeszédet vagy az Együttet is, hisz semmilyen indoka nincs, hogy a stagnáló és kiszáradó állapotában lévő szocialisták lennének a gyűjtőpárt.

Az MSZP lehetett volna föderatív gyűjtőpárt, de ezt az esély rég elmulasztotta. Ha kicsit is komolyan vették volna a sokszínűséget, az eltérő vélemények tiszteletét és nem törekedtek volna kicsinyes belsőjátszmáikban a homogenizálásra, az eltérő hangok kiszorítására, ma nem lenne DK, ma nem beszélnénk Együttről, nem beszélnénk Párbeszédről, de az igazság az, hogy Orbán Viktorról sem. Mert egy gyűjtőpárt 2010-re képes lett volna rendezni sorait - pontosabban lett volna olyan része, ami kiegyensúlyozza a másik gyengeségeit.

Mert hiába minden, hiába nem tagja az MSZP-nek Gyurcsány Ferenc, a kerékkötő; hiába Botka internacionálét idéző kirohanása a gazdagok ellen, az MSZP fixálódik, megmerevedik; a szocialisták homogénné válnak, és egyben életképtelenné. Már csak a személyes harc mozgatja a pártot, egyenest a szétesés felé. És ettől a folyamattól most nincs ami megmentse, mert nincs fiatal a pártban, nincs olyan tartalék -- egy új hang, egy új arc --, aki átvegye a szólamot, amikor a régi kifújt.

A Demokratikus Koalíció (Párbeszéd, stb.) más. Sok eltérő hang és eltérő felfogás képes arra, hogy a másikat elfogadja, tisztelje és ezzel megteremtse a közös munka alapjait. Ez az amit baromira nem ért az MSZP és ezért képtelen a gyakorlatban is megmutatni: a másság tisztelete nem a Pride-on kezdődik, hanem abban, hogy elfogadom: én nemzetiesebb vagyok, te liberálisabb vagy, én szegény vagyok, te egy kicsit jobban el vagy eresztve, ő meg kifejezetten gazdag. Én családközpontú vagyok, sok gyereket szeretnék, te fontosabbnak tartod a munkádat és nem szeretnél gyereket. De ettől még meghallgatjuk, tiszteljük és segítjük egymást, hisz tudjuk egyikünk sincs a teljes igazság birtokában.

Ez az, ami miatt az MSZP sem a DK-val, sem más ellenzéki párttal képtelen együttműködést kialakítani, hisz jelen pillanatban a Szocialisták úgy viselkednek, mint akik csak az erőből értenek. Épp mint a Fidesz. Ahogy 2010-ben képtelenek voltak gesztusokat gyakorolni -- mondjuk azzal, hogy papíron lemondva egy-egy képviselőről lehetővé teszik, hogy a DK-nak és az Együttnek is legyen frakciója -- most is képtelenek erre. Márpedig a gesztusok nélkül a szocialisták jobban teszik, ha kivonulnak a városszélére és Botkástul elássák magukat. Nincs szükségünk egy vörösre festett Fideszre.